2013. május 7., kedd

§ Gondolat

Itt lenne az ami lehet egy pár embernél kicsapja a biztosítékot... 

Amikor barátkozom egy olyan személlyel illetve személyekkel akik mások mint én / mi az átlag emberek furcsán néznek rám. Kérdezik: Hogy tudsz ezzel mutatkozni? - Megdöbbenve csak megcsóválom a fejem. Majd amikor a tekintetem visszaszegezem a barátaimra eltorzul arcokat látok. Néhány ember nem tudja mit ejt ki a száján. Azért mert ők mások még nem kellene ítélkezni, de persze manapság csak egy vélemény van a Romákról. Én ezt nem hinném. A barátaim olyanok akik kiállnak értem szintén Romák, és tényleg olyanok nekem mint a testvéreim. Más kultúrából származnak, és igen vannak közüllök olyanok akik rosszat tesznek de amúgy a mi közösségünk sem különb. Van, hogy egy 'magyar' ember sokkal rosszabb mint 3 'roma'. A világban manapság rasszizmus van és elítélik a barna bőrüeket vagy azokat akiknek más a kultúrájuk. Én nem érzem cikinek vagy égőnek ha velük vagyok mert EMBEREK! Nem különbek mint mi és mi sem vagyunk különbek tőlük! Sok ilyen barátom volt aki Roma de nem érdekel, hogy mások mit gondolnak! Rasszizmus van már a világban de az emberek nem gondolkoznak azon, hogy egy Roma fiúnak, lánynak, illetve családnak, hogy esik ha le ( elnézést a csúnya beszédért) ' büdös cigány'-ozzák őket. Nem értem miért van előítélet. Csak az emberek néha átérezhetnék másoknak a fájdalmát vagy meggondolhatnák azt amit kiejtenek a szájukon. Egyformák vagyunk és egyenlőek! Ha nem tudod elfogadni a másikat akkor legalább ne nyilvánulj meg, és főleg ne mondj róluk rosszat, ha te magad is pont olyan vagy! Mert könnyű másokban hibát találni!. Ez nem felvilágosítás akart lenni meg nem is fellázadás. Csak szerettem volna közölni, hogy milyen összetartó a közösségünk, az emberiség! Itélkezünk néha van alapja, de sokszor nincs. Nem védeni akarok csak azt, hogy fogadjuk el a másikat olyannak amilyen, bőrszín és származás nélkül!

Idézet: ' Más szemében meglátod a szálkát de a sajátodban a gerendát sem veszed észre! '






§ Meglepetés




 ** Helyzet:

Na, skacok itt az új rész. Kicsit elnapoltam és ezért ne haragudjatok, csak most egy kicsit zsúfoltak voltak a napjaim. De ami késik, nem múlik ;) és ráadásul még egy elég gagyi balesetem is volt… Nem komoly amúgy csak a lábam közelebbről megismerte a kalapácsot. De nem is ez a lényeg. A következő információ az lenne, hogy írtam egy nem is tudom mit, inkább felhívás szerűséget, csak nem tudom ki tegyem-e mert biztos nagy port kavarna az emberek között, és igen kiverné egy néhány embernél a biztosítékot. De tudjátok mit? Kiteszem. Számomra ez fontos. Na, de nem kertelek tovább itt a következő rész és komizni Ér! : ) Sziasztok!


Meglepetés


Amikor felkeltem nem a fertőtlenítő illatú és halványzöld kórteremben ébredtem, hanem valamilyen más egészen kellemes szobában. Ismerős volt ez a hely, de nem mertem még gondolni sem azt, hogy hol lehetek. Pedig Harry szobájában voltam. Ahogy körbenéztem minden úgy volt elrendezve, ahogy a múltban is elvolt, a ruhák egy más hegyén - hátán, beágyazatlan ágy, viszont otthonos stílusú. Szerettem régen Harry szobájában tartózkodni, mert annyi hasonló dolog volt bennünk, például az elrendezés, a stílus, hogyan merre pakolja a bútorokat. Valaki megdöbbenve nézi, hogy egy fiú ennyire igényes legyen ilyen, berendezkedési témában, de Harry ilyen. Éppen fel akartam ülni az ágyon, de valaki mellettem megmoccant. Óvatos mellém sandítottam a szemem sarkából, majd kifújva a levegőt észrevettem, hogy csak Harry feküdt mellettem. Próbáltam minél halkabban elvégezni a kiszállást az ágyból, de az megreccsent és Harrynek kipattant a szeme. Először komolyan nézett engem, majd megdörzsölte a szemét és elmosolyodott.

-          Nem akartalak felkelteni, csak az ágyad nyikorgott. – mondtam elpirulva.
-          Igen, régi már. Sokat megélt! – mondta huncutul nevetve.
-          Azt elhiszem. – mondtam fanyaron. – És egyébként, hogy- hogy nem a kórházban vagyok?- kérdeztem meglepődve.
-          Hazahoztalak. – mondta hamiskás mosollyal.
-          Ez nem baj? – kérdeztem megdöbbenve.
-          Biztos már keresnek, de én is tudom ugyanazt nyújtani, mint a kórházban. – válaszolta felhúzott orral.
-          Persze, ebben teljesen biztos voltam. – mondtam szemet forgatva.
-          Menjünk le enni, mert már kezdek éhes lenni. Te nem? – kérdezte majd azzal a borzos hajával meg kómás arcával rám nézett.
-          Előtte nem akarsz megmosakodni? – kérdeztem komolyan.
-          Miért? Ennyire szörnyű lennék? – kérdezte Harry enyhén sértődötten.
-          Ezt egy szóval sem mondtam. – mondtam neki a kezemet védekezően feltéve, majd felvettem egy pulóvert, ami a kezembe akadt.
-          Ne zavartasd magad. Az - az én felsőm. De akkor én is felveszem a rózsaszín mamuszod. – mondta ismét sértődötten, majd kirohant a mamuszommal a szobából. Utána siettem, de lassan, mert még fájt az oldalam. Amikor leértem egyből a nevetésüket hallottam meg.
-          Mi van Hazza? Nemet váltottál? – kérdezte Louis. Majd észrevettem, hogy egy rózsaszín felső is volt, rajta amin Hello Kitty felírat állt. Elnevettem magam, majd leültem a pulthoz.
-          Egy kávé rendel. – mondtam Adisonnak.
-          Tessék hölgyem. Tejjel és cukorral. – mondta automatikusan.
-          Pontosan.
-          Totálisan meg van érted őrülve Harry. Tudod? – kérdezte komolyan.
-          Nem tudom. És csak azt tudom, hogy érte meg én vagyok meg őrülve. – mondtam elpirultan.
-          Ez amúgy olyan, mint egy love story. – mondta nevetve. – Eleinte utáltátok egymást, de végül összejöttetek. Csak van akkor Happy End. – tért a lényegre.
-          Ezek szerint van A.D . – végül rá tettem az i-re a pontot.
-          Mikor lesz az esküvő? – kérdezte majd rám kacsintott.
-          Hova gondolsz? – kérdeztem meglepődve. – Alig ismerem még.
-          Alig ismered? – kérdezte Adison nevető görcse közben. – Már több mint egy éve ismered.
-          Muszáj neked mindig kioktatnod? – kérdeztem gúnyosan. – Inkább készülj te Zaynnel.
-          Képzeld meg kérte a kezem. – mondta nevetve.

Lesújtva figyeltem, ahogy Adison már a gyűrűt is mutatja. Ez az- az Adison? Még ő mondta régebben, hogy nem fog férjhez menni pláne meg ilyen korban. Szerintem az a gyerek totálisan elcsavarta a fejét, de van mit köszönnöm neki. Legalább nem az örökös ’ én, nem kellek senkinek’ dumáit fogom hallgatni, ha nem majd lehet, a közös gyerekeiket fogom majd dédelgetni.

-          Gratulálok. – mondtam nevetve.
-          Nem hitted volna mi? – kérdezte
-          Egyáltalán nem. Még te mondtad régen, hogy semmilyen pasival nem fogsz örök hűséget kötni.
-          Képzeld már a babát is tervezzük. – mondta csillogó szemmel.
-          Ez igen. – mondtam rekedten. – Csupa meglepetés vagy. – mondtam mosolyogva.
-          Igen. De szeretem őt Hen. És úgy érzem nekem ő az igazi. – mondta szerelmesen.
-          Ha te mondod. Az a fontos, hogy szeressétek egymást. Ha megvan, akkor stabil az egész kapcsolat.
-          Nálunk abszolúte megvan. Még talán több is. – mondta mosolyogva.
-          Ha te boldog vagy akkor én is. Na, de viszont megyek, nézek valami gagyiságot a TV-ben. – mondtam nevetve
-          Most Niall nézi a szokásos gagyi reggeli meséjét. Szóval a távirányító piros övezet. – mondta Adison nevetve.

Leültem a kanapéra majd elkezdtem figyelni a kis kék lényeket. Hupikék törpikék. Ez igen, komolyan nem is tudom milyen régóta nem is láttam ezt a mesét.

-          Te ennyire szereted a meséket? – kérdeztem Nialltől.
-          Igen, bár tudhatnád már. – mondta nevetve.
-          Csak még mindig meglepődöm, ha egy-egy ideje múlt mesét megnézel. Számomra furcsa, hogy egy tinédzser meséket nézzen, de miért ne? – mondtam mosolyogva.
-          Igen, én nem előre fele, ha nem vissza fele fejlődöm.
-          Te mondtad. – mondtam vigyorogva
-          És jobban vagy már? – kérdezte komolyabban.
-          Még fáj az oldalam, de nem halok meg. – mondtam viccnek szánva.
-          Néha tényleg azt hiszem, és gondolom, hogy melléd 2 testőr sem lenne elég, úgy is esne valami bajod. – mondta aggódva,
-          Figyelj, úgy is bajom eshet, ha mellettem van valaki talán úgy még jobban is. Tudok magamra vigyázni! – jelentettem ki határozottan
-          Igen azt néha vesszük észre…