§ Erő kell, de gyorsan!

** ez csak kitalált email cím.. 

Itt a következő rész... 

Erő kell, de gyorsan!

Éppen a régi szobámba ültem a fiúknál, amikor lentről hallottam egy ajtócsapódást. Leszaladtam a lépcsőn majd megpillantottam a még kissé bicegő Niallt. A haja most is kócosan állt, bár ez nem volt tőle újdonság, manapság szerintem elfelejtette, hogy fésű is létezik a világon, mivel egyszer sem láttam lenyaltan, helyesbítek, normálisan állni a haját.

-          Örülök, hogy végre a fenekeden maradtál. – mondta Lou majd rám kacsintott.

-          Tudod, tudok még meglepetéseket okozni. – mondtam majd elnevettem magam.

-          Ezt vegyem fenyegetésnek? – kérdezte majd közelebb lépett.

-          Nem csak egy kis figyelmeztetés. – mondtam mosolyogva.

-          Süti. – ordította Niall a konyhából, majd mindenki tolakodva betődült oda ahol már én és Lou is álltunk.

-          Ezt te csináltad? – kérdezte Zayn teletömött szájjal.

-          Sajnos nem. – mondtam sajnálkozva.

Leültem a nappaliba, majd a laptopot az ölembe vettem és felléptem a twitteremre. A csöppnyi örömöm egy pillanat alatt eltűnt. Ahogy olvastam az üzeneteimet nem hittem el azt, amit látok.

Az első üzenet egy Lindsey nevezetű lánytól jött:

Feladó: lindseydream@windowslive.com **

Téma: -

Üzenet: Szia!

Te nem ismersz engem, de én nagyon is ismerlek téged. Nem lett volna Niall balesete, ha te nem okozol neki több fájdalmat. Minden a te hibád, és ezt mindenki így gondolja rólad. Nem tudom, hogy tudott Niall egy ilyen lánnyal összeállni, és nem is illetek össze. Mindent el fogok követni, hogy ti ne legyetek boldogok!

Ahogy ezt az üzenetet olvastam egy könnycsepp kifolyt a szememből.

-          Hen minden rendben? – kérdezte Adison. Nem szóltam semmit, csak át adtam neki a laptopot és egy zsebkendőt húztam ki a zsebemből majd megtöröltem a szemem.

-          Ez hülyeség. – mondta, majd átölelt. – Hé, fiúk gyertek már egy picit. – szólt A.D

-          Adison ne már! – szóltam rá. Próbáltam kivenni a kezéből a laptopot, de nem tudtam.

-          Ezt olvassátok! – majd odaadta a laptopot a fiúknak.

-          Na, akkor felolvasom.. Henriett lett egy rajongód.. Szia! Te nem ismersz engem, de én nagyon is ismerlek téged. Nem lett volna Niall balesete, ha te nem okozol neki több fájdalmat… Micsoda? Halljátok? Vagyis látjátok? – mondta, majd a fiúkat nézte.

-          Nem mindenkinek tetszik, hogy Niallel vagyok, úgy látszik, egyre több embernek szúrja a szemét. – mondtam halkan.

-          Esküszöm, az embernek már egy nyugodt perce sem lehet az ilyen viperáktól? – fakadt ki Zayn. – Útálom, ha fenyegetőznek az emberek, mert olyanokkal jönnek, amiket nem is tesznek meg. Ostoba liba! – mondta, majd leült mellém. Elnevettem magam. Éreztem, hogy valaki hátulról átölelt, majd valamit a fülembe suttogott.

-          Minden rendben lesz.. Ez a csaj meg majd le fog nyugodni. – mondta Niall, majd arcon puszilt.

-          Egyszer igen. De mi van, ha majd össze fog minket ugrasztani? – kérdeztem halkan.

-          Azt nem fogjuk hagyni. – szólt Liam közbe.

-          Mit tehetnétek? – kérdeztem mosolyogva.

-          A szerelem mindent legyőz. – mondta Louis, majd ezen elnevettem magam.

-          Ebben igazad van Lou. De arra, aki ezt a mondást kitalálta nem gondolt arra, hogy az emberek, ha kell, tisztességtelen úton is szét tudják tenni két ember, esetleg 7 ember életét. És én meg nem akarom, hogy aztán ti rátok is rátok szálljon. – mondtam, majd Adisonra néztem. – Amikor nem voltam itt, akkor cserbenhagytalak titeket, most, hogy itt vagyok, ezt nem fogom hagyni.

Most már tényleg elegem lett azokból az emberekből, akiket csak a rossz szándék vezet. Az addig oké, hogy pár embernek nem tetszek, vagy nem akarja, hogy Niallel együtt legyünk, de, hogy még fenyegetnek is. Mi van, ha nem leszek elég erős, és hagyom magam, hogy tönkre tegyenek? Amikor Niallbe szerelmes lettem, akkor nem is gondoltam arra, hogy ilyen nehéz lesz együtt maradni. Akkor azt hittem, hogy csak mese lesz az életem, de mint minden mesének van egy árny oldala is. Erre én akkor nem is gondoltam, csak élni akartam az életem Niallel, és most is akarom, csak nehéz, mert már lassan diliházba fognak kergetni ezek az emberek. De lehet, hogy ez is a céljuk? Annyi megválaszolatlan kérdés merül fel az életemben, de hol keressem rá a választ? Itt lenne az ideje annak, hogy végre kettesben lehessek Niallel én meg mit csinálok? a múlton és a jövőn elmélkedem. Niall felé fordultam, aki már mellettem ült és fogta a kezem.

-          Elmehetnénk vacsorázni. – mondtam halkan. Régen nem szerettek velem sehova sem járni a fiúk meg persze Adison mert hát, finnyás voltam. Mondjuk most is az vagyok, de ha egyszerűen nem vagyok oda a „tengergyümölcsei”-ért. Nem is tudom miért így hívják, hiszen nem is gyümölcsökből áll. Vagy például a Sushi. Na, az legyen ember a talpán, aki azt a nyers húsos valamit meg tudja enni.

-          Én benne vagyok. – mondta mosolyogva Liam

-          Én is. – mondta Louis.

-          Akkor elmehetnénk valami csendes helyre. – mondtam magamban.

-          Csak csendben csak halkan.. – mondta volna Lou de Liam befogta a száját.

-          Kérlek csak ezt ne! Megőrítesz ezzel a dallal. – mondta már Zayn is.

Magamban elkezdtem gondolkodni azon, hogy hova is kéne elmenni. Olyan helyre kéne, ahol még véletlenül sem adnak sushit, vagy tengergyümölcseit.

-          Mit szólnál a két sarokra lévő étteremhez? – kérdezte Lou, miután Liam elengedte.

-          Az remek. – mondtam mosolyogva.

-          Akkor már csak egy időpont kell, hogy be tudjam addigra lőni a hajam. – mondta Harry, majd ezen elnevettem magam.

-          Nem is tudom.. – kezdtem volna bele a gondolkodásba.

-          Legyen 7. – mondta Niall. – Addigra már úgy is éhes leszek.

Ezen elkezdtünk nevetni, majd Adison Zaynnel felment az emeletre, mi pedig ketten maradtunk Niallel a nappaliban.

-          Jobban vagy? – kérdeztem mosolyogva, majd rá néztem.

-          Azért engedtek ki a kórházból nem? – mondta az egyik szemöldökét felhúzva.

-          Gondolom. – mondtam, majd megfogtam a kávés poharam és beleittam. Mostanában egyre többet iszom kávét.

-          Le kéne állnod a kávéval. – mondta nevetve.

-          Nem tehetek róla, hogy rászoktattál. – mondtam, majd durcásan a TV-t néztem.

-          Én? Dehogy szoktattalak rá. – mondta nevetve.

-          Te mit gondolsz ezekről az üzenetekről? – kérdeztem, majd rá néztem. Szerettem Niall kék szemébe nézni, mert el tudtam bennük merengeni.

-          Szerintem semmi jelentősége nincs. Tudod, Lou barátnőinek is írtak már ilyeneket. – mondta, majd megvonta a vállát. – De nem fogom hagyni, hogy tönkre tegyenek minket. – mondta, majd megpuszilta az orrom.

Valamennyire hittem is neki, de azért féltem. A rajongók között vannak nálam sokkal szebbek, dekoratívabbak, akik egy pillanat alatt el tudják Niallnek csavarni a fejét.

-          Min gondolkodsz? – kérdezte. – Már ráncolod a homlokod. – mondta, majd megfogta a kezem.

-          Csak azon, hogy mi lesz akkor, ha egy nálam szebb, dekoratívabb lánnyal találkozol és elcsavarja a fejed? – kérdeztem majd rá néztem.

-          Semmi. Mert nekem a tökéletes nő te vagy, és olyan, mint te senki sem lesz. – mondta, majd elkezdte fürkészni az arcom.

-          Tudod, hogy senki sem tökéletes. – mondtam fanyaron.

-          De nekem te az vagy. – mondta határozottabban.

-          De.. – mondtam volna tovább, de egy csókkal a torkomra forrasztotta azt, amit mondani akartam.

-          Úgy látszik rosszkor jöttem. – mondta egy vékonyka hang, majd leült közénk.

-          Kösz Louis. – mondta Niall, majd vállba bökte a már pizsamában lévő fiút.

-          Ez övön aluli ütés volt. Nem tudtad, hogy Supermannel nem érdemes ujjat húzni?- mondta Louis majd rávetette magát Niallre. Átültem a másik oldalra, majd bekapcsoltam a TV-t, mert nem akartam a gyerekeket sem zavarni sem nézni. Ahogy vittem a csatornákat, valamint megakadt a szemem.

-          Mi a fene? – kérdeztem, majd meglepődve néztem a TV-t, amiben egy elég érdekes lány szerepelt….

§ Talán egy új remény?

Nem akarok magyarázkodni, hogy miért nem voltam miért nem tettem fel új részeket. Tudjátok, velem most sok minden történik, amit elég nehéz kezelni, és lehet, hogy ez egyedül nem is megy. De most nem ez a fontos. Utólag is szeretnék mindenkinek Boldog Ünnepeket kívánni :) ((Gondolok az elmúlt Húsvétra és Új évre )) Hogy őszinte legyek, nem tudok új infót hozni a fiúkról, mert nem is követtem nagyon őket, mivel most is becsúszott ez a félév.. De nem húzom tovább a dolgokat. Nagyon szépen köszönöm azokat a kommenteket sokat segített, és felgyújtotta bennem a reményt, hogy igenis ezt folytatnom kell, mert szeretik azt, amit csinálok : ) Remélem, sokáig tudok még nektek örömöt okozni. Még egyszer köszönöm azt, hogyha megértetek, de azt is elfogadom, hogyha nem, mert ez olyan helyzet mintha cserbenhagytalak volna titeket. Szeretlek titetek, Sziasztok.

Talán egy új remény?

Egész este mellette voltam, majd mindig visszafojtva néztem, ahogy a szívritmust mutató gépezet néha kihagyott. Az órára néztem majd láttam, hogy már 7 óra lesz, lassan vizit. Alighogy ezt kigondoltam magamban, abban a másodpercben bejött 2 nővér és egy orvos. Felálltam Niall ágya mellől, adtam egy puszit az arcára és kimentem a kórteremből a fiúkhoz. Egymás hegyén-hátán feküdtek, és kávés poharak sorakoztak az asztalon. Odamentem az automatához, és a kávé mellett döntöttem én is, aztán leültem az egyik szabad fotelbe, majd magam alá húztam a lábam, és vártam mikor kelnek fel végre a fiúk. Már éppen majdnem elaludtam amikor Liam megmozdult, és felkeltette a többieket is.

-        Mióta vagy fent? – kérdezte Liam, majd megdörzsölte a szemét.

-        Nem aludtam az este. Egész éjjel Niall ágya mellett ültem. – mondtam rekedtes hangon.

-        Nem aludtál? Azt tudtam, hogy bolond vagy, de hogy ennyire? ! menj haza hozzánk, majd Harry hazavisz. Ugye Hazza? – mondta Liam majd meglökte Harryt, aki csodálkozó szemmel meredt hol rám hol Liamre.

-        He? Mi ugye? – kérdezett vissza.

-        Hogy hazaviszed Henriettet ugye? – mondta Liam, majd Niall kórterme felé nézett.

-        Vizit van. Most jöttem ki tőle, éppen akkor, amikor az orvosok léptek be a kórteremébe. – mondtam, majd szomorúan Liamre néztem. – Annyira féltem Niallt. – mondtam elcsukló hangon.

-        Persze, hazaviszlek Hen. Gyere. – mondta Harry, majd átölelt.

-        Nem megyek haza addig, amíg jobban nem lesz Niall. – mondtam, majd felálltam a fotelből.

-        Oké, én csak segíteni akartam. – mondta Harry, majd feldúltan elsietett.

-        És Zayn? – néztem körbe.

-        Hazavitte Adisont de még nem jöttek vissza a kórházba. – mondta Liam.

Ezután csend telepedett közénk, és az ajtót kezdtük el mind a ketten nézni, mert Louis még hangosan horkolt. Nem is tudom, hogy egyes emberek ilyen stresszes helyzetben, hogyan tudnak úgy tenni mintha semmise történt volna. Igen ezzel arra célzok, hogy ilyen sokáig tud aludni. De ahány ember annyiféle tulajdonság. Ahogy elmeredtem Louison csapódott egy ajtó, majd felkaptam a fejem és megpillantottam Niall orvosát.

-        Hogy van? – kérdeztük egyszerre Liammel, majd elnevettük magunkat.

-        Jobban. – mondta az orvos is nevetve. – Erős a szervezete. Fel fog épülni. – mondta, majd kezet rázott Liammel.

-        Köszönöm. – mondtam, majd én is kezet ráztam vele.

-        Bemehetünk hozzá? – kérdezte Liam.

-        Igen, fent van.

Intett az orvos majd elment. Elindultam a kórterem felé, de félúton megtorpantam. Hisz Liam nem is volt még bent Niallnél. Megfordultam majd rá mosolyogtam.

-        Menj most te. – mondtam Liamnek, aki elvigyorodott. Felém sietett majd átölelt.

-        Köszi Hen. – mondta, majd besietett az ajtón. Futó pillantást még tudtam vetni Niallre, mielőtt be nem csapódott volna az ajtó. Minap is azon gondolkoztam, hogy vajon még láthatom e Niallt. De nem így akartam viszontlátni, hogy neki emiatt szenvednie kell. Anya ezután látni se akar, az orvosinak lőttek, akkor mi lesz? Mihez kezdek majd azután, hogyha Niall nem akar többé látni? Megint elfutok majd valahova? Nem tartom majd senkivel sem a kapcsolatot és egy isten háta mögötti helyen élem le majd a szingli életem? Leültem az előbb felállt fotelbe, és éppen akkor kelt fel Louis.

-        Hát Liam? – kérdezte meglepődve

-        Niallhez ment be éppen. – mondtam, majd elnevettem magam Louis kócos és kómás feje láttán.

-        És te? Mikor jöttél be Niallhez? – kérdezte majd ő is az automatát választotta az ébrenléthez.

-        Egész este itt voltam Niall mellett, egy szemhunyásnyit sem aludtam. – majd én is megdörzsöltem a szemem, és ásítottam.

-        Haza kellene menned Hen. – majd megpillantottam Harryt, aki kajával felszerelkezve tért vissza.

-        Ha nem is engeded, hogy hazavigyelek, legalább ezt ne utasítsd vissza. – mondta rám kacsintva, majd a kezembe nyomott egy papírzacskót. Nem tudtam, hogy mi van benne, de azt tudtam, hogy nagyon finom illata volt. Gyorsan kinyitottam, majd megpillantottam egy még meleg hamburgert. Elnevettem magam, mert a hamburger a piros listámon szerepelt, de nem tudom, hogy Harry honnan tudta, hogy ez is a kedvenc ételeim (gyors ételeim) közé tartozik.

-        Köszi, Harry isten vagy. – mondtam nevetve az első falat után.

-        Olyat mondj, amit nem tudok. – mondta kacsintva.

-        Egocentrikus vagy Harold Styles. – mondta Louis majd kikapta az egyik zacskót Harry kezéből.

-        Te meg még mindig kómás. – mondta nevetve, majd megborzolta Louis így is eléggé kócos haját.

-        Ha így folytatod Louis, akkor jó fiúból átmész rosszfiúba. – mondtam kacsintva.

-        Ezt meg mire érted? – kérdezte meglepődve.

-        Tudod, általában a jó fiúk fésülködni és fürödni is szoktak. – mondtam neki nevetve, amire neki a válasza csak egy fanyar mosoly volt.

Ha nem tudnám azt, hogy egy banda tagjai most azt gondolnám, hogy testvérek. Bár ha jobban belegondolok akkor mondhatni testvérek is, hiszen akkor az X-faktorban egy családdá kovácsolódtak össze, ami úgy látszik sosem fog megtörni. Ahogy Niall kórterme felé sandítottam láttam, hogy nyílott az ajtó. Idegesen tördeltem a kezem majd megpillantottam Liam mosolygó arcát. Lassan felénk sétált, majd rám nézett.

-        Téged hív Hen. - mondta nevetve

-        Hah.. Ezt megjegyeztem Niallnek. – mondta Louis majd sértődötten felhúzta az orrát.

-        Nem is tudom miért nem a színészetet választottad az éneklés helyett. – mondtam, majd a hamburgeres zacskót megfogva Niall kórterme felé siettem.

-        Én meg nem tudom, hogy hogyan tudtak felvenni az orvosira miközben még egy sebet sem tudsz ellátni. – mondta Louis nevetve. Fájó pontra tapintottak. Megfordultam, és rá néztem Louisra.

-        Sehogy. Nem vettek fel. – mondtam ridegen, majd bementem Niallhez.

Amikor becsuktam az ajtót csak annyit láttam, mint tegnap. Ugyan úgy feküdt az ágyon, mint tegnap, és ma lehet, hogy rosszabb színben is van. Letettem az egyik székre a hamburgeres zacskót, és felhúztam a redőnyt.

-        Szia. – hallottam egy rekedtes hangot, majd azonnal megfordultam.

-        Szia. – mondtam mosolyogva, majd leültem arra a székre, amin a zacskó volt. Az ölembe tettem majd megfogtam Niall kezét. – Hogy vagy? – fürkésztem az arcát, majd Niall halványan elmosolyodott.

-        Már jobban, hogy itt vagy. – Majd megpillantottam a csillogó szemét.

-        Ne hozzak be valamit?  Egy kávét? – kérdeztem, majd rá néztem.

-        Kávét? – kérdezte nevetve. – Nem ihatok kávét, és nem is szoktam inni.

-        Ja, tényleg. – mondtam. Istenem ezt, hogy felejthettem el, hogy Niall nem is szokott kávét inni? Most totál hülyének tarthat.

-        De egy hamburger az jól esne. – mondta nevetve.

-        Ha, Ha. Úgy látom, már jobban van Niall Horan.

-        Igen. Egyébként mi a helyzet azzal a Miguellel vagy kivel?- kérdezte, majd felült.

-        Erről meg honnan tudsz? – kérdeztem. Úgy emlékszem, hogy nem mondtam el senkinek azt, hogy Olaszországba mentem, meg azt se, hogy Miguellel összejöttünk.

-        Újságot azért olvasok. – mondta nevetve.

-        Az újságban olvastad? – kérdeztem megdöbbenve. Mióta foglalkozik a média kisebb földterülettel rendelkező emberekkel?

-        Igen, és még azt is, hogy már az eljegyzés is megtörtént. – mondta, majd rám nézett.

-        Eljegyzés? – hápogtam. Azthittem, hogy menten lefordulok a székről.

-        Jól hallottad. – mondta flegmán.

-        Álljon meg a szekér. Nem megyek hozzá Miguellhez, mivel nem is akarok és ő se akar engem. Kettő meg nem is jöttem össze vele, vagyis akartam, de ő nem akart velem. – mondtam egy szuszra.

-        Értem..

-        És ha még mindig nem lenne hihető a sztori, ott hagytam az orvosi felvételt, mert azthittem, hogy te valami totálisan súlyos balesetet szenvedtél, Adison totálisan beijesztett, aztán érted anyámat megint a saját bajomra fordítottam, azaz soha többé, nyomatékosítom, soha többé nem számíthatok rá. Amikor a repülőn ültem, na meg ez a másik. Engedély nélkül elrepültem hozzád, felrúgtam minden szabályt, ami anyámnak szent és arany, ezután majd biztosan le fogja szedni a fejem. – mondtam majd felálltam a székből és elkezdtem sétálgatni.

-        Akkor miért jöttél be hozzám, ha ennyire félsz Amytől? – kérdezte komolyan.

-        Még mindig nem világos? – kérdeztem már a kelleténél is hangosabban.

-        Nem.

-        Mert szeretlek Niall. És szeretni is foglak mindig.

-        Nem értem. – mondta komolyan.

-        Szeretlek Niall Horan. – léptem közelebb az ágyához.

-        Hogyan? – kérdezte megint.

-        Sz e r e t l e k N i a l l – betűztem lassan.

-        Tudom, csak jó volt háromszor hallani. – mondta nevetve. Hihetetlen képet vágtam, majd elnevettem magam.

-        Sosem változol. – mondtam majd leültem az ágya szélére.

-        Te sem. – mondta ő is nevetve.

-        De megyek, mert még be kell küldenem a többieket vagy Louis leszedi a fejem. – mondtam nevetve.

-        Súghatok egy titkot? – kérdezte, de láttam, hogy huncutul csillog a szeme.

-        Persze. – mondtam, majd oda hajoltam. De nem súgott semmit, csak megcsókolt. Olyan jó érzés volt megint érezni azt, hogy szeret engem, és megint mondhatom azt, hogy az enyém csakis az enyém.

-        Hát, ez nagy titok volt. – mondtam halkan, amikor eltávolodtam tőle. Elnevette magát.

-        Számomra az volt. – suttogta halkan.

-        A hamburgert itt hagyom, de megyek. Szia Niall. – egy puszit adtam az arcára. A kilincsre tettem a kezem majd visszafordultam. – Szeretlek. – suttogtam. Amikor kimentem a kórteremből már Adison is ott volt Zaynnel.

-        Henriett én nem akartam azt a dolgot úgy kimondani.. – mondta volna tovább Louis, de leintettem.

-        Semmi baj Oké?  A másik dolog bemehettek Niallhez. Hazavinnél Harry? – kérdeztem majd rá mosolyogtam, bólintott egyet lassan majd felvette a kabátját. Még egy utolsó pillantást vetettem Niall kórterme felé, a fiúkra, majd Harry mellett halkan kimentem a kórházból a kocsijához…