§ Nem focizunk ?

Megjöttem és hoztam az új részemet, remélem tetszeni fog nektek. Igaz kissé megkésve, de most volt csak egy kis szabadidőm. Ez a rész nem csak Henriett szemszöge lesz, ha elolvassátok meg tudjátok, hogy kikapta a rész 2. főszerepét. Nem is húzom tovább az időtöket, Jó olvasást.

"Nem focizunk?"

Amikor felkeltem egyből egy boldog érzés járt át, tudtam, hogy Niall Horan szeret. Amikor megfordultam, ez az érzés egyből elszállt, mert hűlt helyét találtam Niall-nek. Kipattantam az ágyamból majd benéztem a fürdőbe, de sehol sem találtam. Ennyi. Szóval már meg is unt Niall? Lentről hangokat hallottam, majd leszaladtam a lépcsőn és elhűlve figyeltem egy alakot, ahogy rugalmasan mozgott a konyhában.

 -  Hát te? – kérdeztem döbbenten. Megpördült ijjedten egyett, majd elejtette a kezében lévő tányérokat.

  -       Csak mosogatok.. – mondta majd széles vigyorral nézett rám Harry.

-          Most amúgy jól fejbe vernélek a mamuszommal, de mivel házi fiúsat játszol, így csak bológatok és nem bántalak. Meg amúgyse örülnének a fanok, hogy ha egy összevert Harry Styles-t látnának a színpadon. – mondtam neki majd elnevette magát.

-          Igazad van.

-          Nem tudod, hol van Niall? – kérdeztem tőle.

-   Niall-ék elmentek a stúdióba felvenni még pár számot. – mondta majd elkezdte összeseperni a széttört tányérok darabjait.

-          És te miért nem mentél velük? – kérdeztem meglepődve.

-        Nekem már a szólómat hamarabb felvették a múltkor azért maradtam olyan sokáig. – mondta Harry majd odavittem hozzá a lapátot.

-   És mikor jönnek, nem tudod? – kérdeztem tőle. Gyanúsan felhúzta a szemöldökét, majd megvonta a vállát.

-       Hát, talán este fele 11 óráig. – mondta majd szembe állt velem. A kezembe nyomot, egy bögrét, amiben forró csoki volt.

-    Köszi. És akkor mit fogunk ma csinálni? Vagyis van egyáltalán valami program mára? – kérdeztem tőle.

-    Elmehetnénk a parkba. – mondta. – Régóta sétáltam ilyen szép időben. – mutatott az ablakhoz.

-     Akkor majd ma sétálunk. – mondtam neki. Bólintott egyett, majd letette a bögréjét, és felment a lépcsőn. Én is letettem a bögrém majd én is felmentem a szobámba és kerestem valami szabadidős göncöt.

(ezt a ruhát választottam)

Leengedve hagytam a hajam, majd kimentem a szobámból. Oda lent a nappaliban már Harry állt, és az ablakot nézte. Rajta is egy sportcipő volt egy halász gatya meg egy fehér felső. Oda mentem hozzá majd megpördültem előtte.

-          Na, ez elég lezser? – kérdeztem tőle nevetve.

-          Hűha.. Ez elég sportos. – mondta, de elnevette magát. A konyhába mentem, majd leszedtem a töltőről a telefonom és a zsebembe süllyesztettem. Harry már kint várt, majd bezártam az ajtót, és elindultunk a park felé.

Harry szemszöge:

Vajon Niall már behálózta Henriett-et? Mert ha nem akkor én megteszem azt, amit már olyan régóta várok. Ez jó nyálasan hangzott. És most is olyan szépen mosolyog, jó fej, minket szeret, nem pedig a hírnevünket. Zayn-el már tegnap beszélgettem arról, hogy ha nem-et fog mondani Henriett, akkor én nem tudom, mit csinálok. Csendben sétáltunk egymás mellett, majd végre a parkba értünk. Sok rajongóval találkoztam, és a végén én is belátom már elegem volt a sok aláírásból fényképezgetésből. Láttam már, hogy Henriett is unja, mert, amikor már vagy a 40.ik lánynak írtam alá, ő úgy döntött, hogy leül a parkban egy padra. Amikor aláírtam az utolsót, már a kezem is kiállt, így helyet törtem magamnak majd leültem Henriett mellé, mivel sétálni jöttünk.

-          Nem focizunk? – kérdezte hirtelen, én pedig megdöbbenve meresztettem a szemem.

-     Football? – kérdeztem vissza. Lou megőrült volna, hogy beállhat, de én nekem semmi kedvem sem volt futkározni, és már így is kiállt a lábam a sok állástól.

-          Igen. Tán nem félsz? – kérdezte.

-      Én? Dehogyis. – mondtam. Majd követtem, ahogy pár fiú közé odamegy és beszélget velük. Az egyiknek majdnem behúztam, mert annyira megnézte Henriett-et, már éppen mentem felé, amikor Henriett megfogta a kezem, majd levezetett a pálya szélére.

-      Beszéltem a fiúkkal és azt mondták, hogy beállhatunk. Én megyek a kapuba, te meg menj védeni. Rendben Hazza? – amikor kimondta a nevem megborzongtam. Követtem a pályára majd megálltam. 1 óra hosszáig fociztunk, alig párszor sikerült belerúgnom a labdába, de Henriett mintha már erre született volna, szinte minden gólt kivédett. Vagy csak azok a srácok rúgták túl lazán. Nevetve futott le a pályáról, majd elindultunk egy kávézóba. Amikor helyet foglaltunk megszólalt.

-          Nagyon jó volt ez a foci. Már régóta nem védtem. – mondta nevetve.

-          Ahhoz képest elég jó vagy. – ismertem be.

-   Köszönöm. De te nem nagyon védtél, és volt is, amikor fejbe rúgtak. – emlékeztetett, majd elhúzott szájjal fogdostam a fejemen lévő púpot.

-      Ha Ha Ha . Nem tehetek róla, hogy az a Lorenzó vagy kicsoda, túl erősen rúgta meg a labdát. – mondtam felháborodottan. Amikor Henriett-re néztem, láttam, hogy másfelé néz, én is követtem a szememmel majd láttam, hogy a lesifotósokat nézi.

-   Bocsi, mindenhova követnek. – mondtam. Tényleg rossz volt, hogy nem tudtam vele nyugodtan beszélgetni

-    Ugyan. – mondta majd megvonta a vállát. Láttam, hogy a halvány mosoly teljesen eltűnt az arcáról.

-          Jól vagy? – kérdeztem, majd próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de nem tudtam szinte semmit..

Henriett szemszöge:

Hogy azt a… Ezek meg mit keresnek itt? Majd láttam, hogy Holly felém mutogat, elfordultam, de pár perc múlva a nyájas hangját hallottam meg.

-          Harry Styles.. – visította. – Annyira imádlak, adnál egy autogrammot? – a mű festett platina szőke haját hátradobta majd a 6 kg smink mögül rá mosolygott.

-          Persze. – Mondta Harry, majd elhúzta a száját. Nem tudom, mit legyeskedik ez a csaj itt, hiszen utálja Harry-t és a bandát is. Megint felment a pumpa bennem, majd amikor már a 4. képet is elkészítették elegem volt. Láttam, hogy Harry-nek sem tetszik a szitu így visszaadta a telefonját Holly-nak de Holly nem tágított és leült az egyik székre. Kifújtam a levegőt, majd próbáltam nyugtatni magamat, de úgy megütöttem volna most Holly-t. És amikor oda figyeltem hirtelen megcsókolta, amitől már elborult az agyam. Ez a ribanc nem tudja, hogy velem van Harry és nem vele? Felálltam a székből, majd leszedtem Harry-ről. És ellöktem az útból, a szerencsétlen meg majdnem felbukott a 20 cm tűsarkújában. Hát igen esküszöm, ezzel a cipővel már ölni lehetne.. Láttam, hogy összehúzta a szemét majd megindult felém, már lendítettem volna az öklöm, de Harry lefogott.

-          Nem éri meg. – suttogta a fülembe. Láttam, hogy Holly elkezd nevetni.

-          Na mi van ? ilyenkor nem nagy a pofád mi? – mondta gúnyosan. Előtört belőlem, ahogy anyámról, és ahogy apámról beszélt. Kitéptem magam Harry karjából, majd ököllel jól arcon ütöttem. Láttam, hogy Harry lefogott, majd a vérző orrú Holly-ra néztem. A lesifotósok azonnal lefényképeztek, majd közelebbről is levették az eseményeket. Dúlt bennem a harag, szét akartam verni annak a libának a fejét, majd Harry elkezdett elfelé húzni a kávézó elől. Kiértünk egy mezőre, majd amikor már megnyugodtam elnevette magát.

-          Mi az? – kérdeztem én is mosolyogva

-          Nem csak az, hogy-hogy elintézted azt a lányt. Már esküszöm én is megakartam ütni. – mondta majd megint elnevette magát.

-          Annyira idegesített már az a csaj. Így is pokollá tette az életem a gimiben, most meg a szüleimet is szidta jobbra-balra, és amikor megcsókolt, akkor ment fel bennem a pumpa.

-          Hogy érted azt, hogy pokollá tette az életed? – Kérdezte Harry, majd figyelni kezdett. Most mondjam el neki ugyan azt, mint amit Niall-nek elmondtam?

-          Hát, volt egy barátom Tyler, ő volt a suli cuki fiúja. Minden lány szerelmes volt belé, még én is. Lényeg, hogy egyik nap odajött és randira hívott, majd amikor vártam a megbeszélt tali helyen a fiú nem volt ott.. – megint feltört bennem az az érzés, mint amit akkor éreztem- vártam rá 1 órát, majd Holly kíséretével elmondta, hogy csak átvert, ilyen falusi csicskával mint én, nem foglalkozik. Utána pedig, az egész iskola előtt az ebédlőben felolvasott egy kínos levelet, és szarrá oltott. – mondtam majd elfordultam, de nem tudtam elrejteni a ki gördülő könnycseppeket.

-          Nekem sem volt, jobb gyerekkorom. Engem meg utáltak az állatok. – mondta majd ezen elnevettem magam. Felé fordultam, majd egy hirtelen jött mozdulattal letörölte az arcomon maradt könnycseppeket. Most már miért nem tudom az érzéseimet szabályozni? Eddig olyan jól el tudtam rejteni, most meg mindenen sírok..

-          Nem vagy egyedül. – mondta majd közelebb húzódott, és megcsókolt. Emlékszem pár hónappal ezelőtt, még csak azon elmélkedtem, hogy vajon milyen lehet, Harry illata, vagy, hogy milyen lehet, ha Harry átölel, most meg Harry Styles-el csókolózom. Eszembe jutott Niall, majd elhúzódtam tőle.

-          Azt hittem, hogy… - mondta majd lehajtottam a fejem.

-          Nem mondtam, még senki sem tudja, és még nem is nyilvános, de együtt vagyok Niall-el. – Mondtam, majd amikor rá néztem, láttam, hogy eltorzul az arca.

-          Ezt mondhattad volna kicsivel korábban is. – majd elfordult.

-          Sajnálom. De még nem is tud róla senki, meg tegnap vele aludtam..

-          Hogy vele aludtál? – kérdezte elhűlve. – Későre jár ideje haza indulni. Láttam, hogy szó nélkül elindult hazafelé. Megint megbántottam Harry-t, újra és újra csak mindenkinek fájdalmat okozok. És ez a csók Harry-vel. Olyan lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy most megcsókoltam Harry-t, úgy érzem, mintha elárultam volna, és most még meg is bántottam őt.. Meg sem várt, így szinte csak futottam utána, majd amikor végre hazaértem, megnyugodva vettem észre, hogy nyitva van a bejárati ajtó. A nappaliból hangokat hallottam. Felakasztottam a kabátomat, majd Harry-t követtem, ahogy besétáltunk a nappaliba. Niall figyelt fel először majd egy mosolyt küldött, én is visszamosolyogtam rá, majd láttam, hogy Harry megrázta a fejét.

-          Ti tudtátok, hogy Niall és Henriett összejöttek? – kérdezte Harry, majd egy percre levegőt is alig tudtam venni.

-          Tessék? Ez igaz Niall? – kérdezte Lou.

Niall rám nézett, majd én Harry-re.

- Félre ismertelek Harry, te aztán barát vagy. – mondtam neki flegmán, majd ott hagytam őket a nappaliban és bezárkóztam a szobámba. Leültem az ágyamra, majd belebokszoltam a párnámba, és hanyatt fekve elgondolkoztam Harry-n. Tudtam, hogy minden sztár-ban van valami féreg, de hogy Harry-ben ekkora lenne… 

§ Most álmodom ezt az egészet ?

Na itt is van a várva várt rész. Azért nem hoztam hamarabb mert írtóra sokat kellett tanulnom ezen a héten. De most felpörgök és minden nap hozok részeket : ) És a 2400 – as látogatottság, nagyon örülök.. Imádlak titetek és remélem ez a részem is elég jóra sikerült.. Kommentelést : ) Egy kis infó : A kis ír manónknak éppen ma szakadt el egy inszalaga a térdében, és meg is fogják ma műteni. Szurkolunk kis ír manónk ^^ Szeretünk ♥

"Most álmodom ezt az egészet?"

A nap sugarai keltettek fel. Nem tudom, hogy ki a fene hagyta széthúzva a függönyt, mert én biztos, hogy nem. Majd lentről nevetéseket, meg „pssz „- egéseket hallottam. Felvettem a mamuszom majd leosontam a lépcsőn. Akit megláttam elsőnek az Harry volt, göndörhaja most is egyből feltűnt, visszafogott nevetéssel néztem, ahogy sürög-, forog a rózsaszín köténykében. Be kellett fogni a számat, ne hogy elröhögjem magam. Beljebb néztem, majd megláttam Louis-t és Zayn-t ahogy a tűzhelynél állnak és össze visszaugrálnak a kicsapkodó olaj elől. Ezen már elnevettem magam, majd Adison szúrós szemével néztem farkasszemet.

-          Hát te meg mit keresel ide lent? – kérdezte tőlem.

-          Én mit keres idelent? Azt hiszem ez az én házam. Akit felelősségre kéne vonni az te vagy Adison Limet. Mit keresnek itt a fiúk? Nem egy stúdióban kellene énekelniük? – kérdeztem, de már én is komoran.

-          De, de lemondták, mert békét akarnak kötni. – mondta A.D majd rám mosolygott. Az összes fiú felém nézett.

-          Ez most komoly? – néztem rájuk. Beljebb mentem a konyhában majd megnéztem, hogy Lou mit csinál. Csodálkoztam, mert nem égetett oda semmit, és még elég gusztán nézett ki az a valami..

-          Csak neked vettem fel ezt a cuki kötényt. – perdült egyett Harry. Elnevettem magam

-          Hát igen elég jól nézel ki cica. Felléphetnél ebben az egyik koncerten. – Mondta Liam majd Harry-re kacsintott. Harry ezt egy halálos pillantással jutalmazta meg.

-          Ha Ha Ha. Nagyon vicces vagy. – mondta majd megfordult. Niallt kerestem a szememmel majd megláttam, ahogy betipegetett a konyhában. A haja most is fel volt zselézve. Kis idő múlva végre rám nézett.

-          Jó reggelt Henriett. – mondta Niall majd rámmosolygott.

-          Neked is. – mondtam, majd megint csend lett.

Pár perc múlva végeztek a reggelivel, majd feltálaltak a nappaliban. Leültünk majd csendben elkezdtünk enni. Mindenki csak a kajáját nézte, majd amikor végeztünk megszólaltam.

-          Meglepett Lou, hogy nem égettél oda semmit. Még itten jobban fogsz főzni, mint én. - mondtam majd mosolyogva rá néztem.

-          Hát igen. Ezt még Kevin is megirigyelte volna. Tényleg hol van Kevin? – nézett ijjedten körbe.

-          Biztos otthon hagytad. – Mormogta Zayn.

-          Neked meg mi bajod van? Tán nem találtad a hajzselédet reggel? – mutatott a lenyalt hajára, amin sapka volt.

-          Ha Ha Ha nagyon vicces vagy. – mondta Zayn majd elhúzta a száját.

-          Hagyjad már Lou. – mondtam.

-          Összebeszéltek Lou Tomlinson mögött. Hát jó. De ne nyafogj nekem Zayn majd ha nem fogom neked belőni a séródat minden egyes reggel. - mondta sértődötten. Leszedtem az asztalt, majd amikor elkezdtem mosogatni lépteket hallottam magam mögött. Majd valaki mellém ért. Egy kezet láttam magam mellett, ahogy éppen egy poharat mos el.

-          Te meg mit csinálsz? – néztem rá kérdőn.

-          Nem látod? segítek neked mosogatni. – mondta Niall, majd rámmosolygott.

-          Nah, ez is ritka, hogy Niall Horan-t mosogatni látom. – kiáltott be a konyhába Zayn.

-          Henriett. Van valami DVD-tek? – kérdezte Liam.

-          Hát van horror..

-          Van Toy Story? – kérdezte csillogó szemmel.

-          Mindjárt megnézem. – mondtam nevetve.

Megtöröltem a kezem majd felmentem anyáék szobájába, mivel ott tartották az összes DVD – ket. Ahogy keresgéltem az egyik polcon egy doboz akadt meg a kezemben. Kinyitottam majd egy perce értetlenül meredtem a doboz belsejébe. Babaváró meghívókat láttam, majd egy ultrahangos képet. Kivettem majd megfigyeltem. A cetlire ez volt írva, ami a képre volt ragasztva. „ Joseph Jackson Farkson”. Kihullott a kezemből a doboz, majd nagyott koppant a földön. A könny már égette a szememet, majd szépen lassan kitört belőlem. Hangosan zokogtam majd a képek után nyúltam. Egy homályos alakot láttam, az ajtóban majd egyre közeledett. Anyám eltitkolta előlem, hogy babát várt? Tudta, hogy mindig is egy kis öcsire vágytam. Majd a homályos alak átkarolt, én már a zokogástól remegtem.

-          Hen mi a baj? – kérdezte Niall. Majd láttam, hogy már mindenki a szobába gyülekezett. Én még megszólalni is alig tudtam. Sírtam, sírtam és csak gyűrtem a képet a mellkasomhoz. Hirtelen A.D kivette a kezemből a képet, majd megnézte. Nem tudtam rá nézni, csak azt éreztem, hogy elárultak, hogy nincs senkim, hogy én csak egy örök vesztes vagyok, a világnak egy szerencsétlen embere. Adison megfogta az arcom, majd azt hiszem, hogy kiküldte a fiúkat a szobából, láttam Niall nem nagyon akart menni. Amikor végre lenyugodtam Adison eltette az összes képet abba a dobozva majd kulcsra zárta azt a szekrényt.

-          Jól vagy? – nézett rám. De alig tudtam megszólalni. Csak néztem az ablakon kifelé, és azon gondolkodtam, hogyan tudta ezt anyám előlem eltitkolni? !

-          Henriett hallasz? – majd megrázott. De nem akartam meg mozdulni még élni sem volt kedvem, így csak rá néztem, majd tovább néztem az ablakot.

-          Ne csináld ezt.. - hallottam A.D hangján, hogy már ideges.

-          Hagyj békén most A.D- mondtam. De szomorúan vettem észre, hogy a hangom fakón hangzott, szinte nem volt bennem semmi élet.

-          Henriett, én most nem foglak magadra hagyni..

-          Majd én itt maradok vele A.D, menjél és nézz egy kis TV-t Zayn-nel és igyál meg egy pohárforró teát. – mondta Niall.

-          Rendben, köszi Niall. – mondta majd kiment A.D a szobából. Niall leült az ágyam szélére és csak az arcomat nézte.

-          Csak azt akarom mondani Henriett, hogy rám mindig számíthatsz, én itt leszek melletted és ugyanúgy itt lesznek a fiúk is. – mondta majd mellém ült és megfogta a kezem. Megszorította, majd nem tudom, hogy miért, vagy hogyan, de átöleltem Niall-t.

-          Köszönöm. – suttogtam a fülébe.

-          Nincsmit. – mondta majd elnevette magát.

Pár percig még öleltem, majd elhúzódtam tőle.

-          Henriett el kell mondanom valamit. – mondta Niall, majd rá néztem.

-          Hogy is mondjam.. – mondta majd meg vakarta az arcát, és elvörösödött. – Hát izéé..

-          Niall, mondjad már. – mondtam neki komoran.

-          Nagyon tetszel nekem Henriett. – mondta majd elfordította a fejét.

Bejövök Niall Horan-nek? A tini lányok hőn imádott fiú bandájának egyik szőke kis ír manójának? Vagy csak most álmodom ezt az egészet? Megcsíptem magam, majd láttam, hogy Niall értetlenül mered rám. Elhúzta a száját, majd felállt.

-          Akkor én nem jövök be neked. – mondta majd lehajtotta a fejét. – Semmi baj. – mondta majd már a kilincsen volt a keze, de én visszatartottam. Nem tudom, hogyan voltam képes, de megtettem és alig pár centiméterre volt az arca az enyémtől.

-          Nekem is tetszel Niall Horan. – mondtam. Majd láttam, hogy megkönnyebbült és egy sóhaj is elhagyta a száját. – Csak félek. – mondtam neki majd hátrébb léptem. Összehúzta a szemöldökét, majd leült mellém az ágy szélére.

-          Mitől félsz? – kérdezte majd leült mellém.

-          Mindentől. – mondtam majd elfordítottam a fejem.

-          Bővebben? – kérdezte, majd megfogta a kezem.

-          Attól, hogy szenvedni fogok, attól, hogy nem olyan lesz, ahogy én ezt elképzeltem. Félek, hogy majd mindenki szét akar majd szedni minket, vagy elvesznek tőlem, vagy majd csúnyán összeveszünk sok apró dolgon… - de Niall a számra tette a mutató ujját, majd felemelte az állam.

-          Nem fog közénk állni senki, mert nem fogom hagyni. És nem fognak elvenni tőled. – mondta majd lassan megcsókolt. Nem hevesen és követelőzően, ha nem finoman. Alig pár percig tartott az egész, de én úgy éreztem mintha már egy órája csókolóznánk. Lassan elhúzódott tőlem, majd rámmosolygott.

-          Éppen így képzeltem el. – mondta Niall, majd megsimogatta az arcom.  

-          Én is. – mondtam.

-          Éhes vagyok.. – mondta. Elnevettem magam, majd felálltam. Oda mentem a mamuszomhoz, de Niall elkiáltotta magát.

-          Ne vedd fel a mamuszod, mert..

De már felvettem és elszörnyedve vettem észre, hogy tele van borotvahabbal.

-          Ki volt ez az okos? – néztem szúrós szemmel.

-          Nem akarok árulkodni, de Harry.

Kirohantam a mamuszommal a szobámból és a nappaliban bukkantam rá Harry-re, ahol nézett egy horror-t a többiekkel.

-          Harry! – kiáltottam, ő meg ijjedten hátrafordult.

-          Mi az? – kérdezte értetlenül.

-          A mamuszom. – mondtam. Majd láttam, hogy szép lassan leesik neki, hogy miről is akarnák róla beszélni, és óvatosan feltett kézzel elkezdett hátrálni..

-          Meg tudom magyarázni.. Hen ne tegyél olyat, amit meg fogsz bánni.. Majd elkezdtem felé futni. Az egész házban végig kergettem majd sarokba szorítottam a nappaliban. Elkezdtem ütögetni a mamuszommal, majd Liam felszólalt.

-          Jézusom Hazza meg ver egy lány.. - Nevetett Liam.

-          Ez nem lány, ha nem egy vadállat. – Hozzá vágtam a mamuszot, ami pont a hasát találta el.

-          Na, ezt még vissza fogod kapni.. – Mondta majd felhúzott orral nézte tovább a TV-t. Mi még 5 percig csak e röhögtünk majd Adison és Zayn eltette magát holnapra. 5-en maradtunk, majd szépen lassan mi is szállingóztunk aludni. 12 óra fele, már csak én és Niall maradtunk a nappaliban.

-          Akkor hogy legyen? – kérdeztem hirtelen, majd kikapcsoltam a TV-t és Niall felé néztem.

-          Szerintem ez. – mondta, majd megfogta a kezem. Éreztem, hogy elpirultam majd kínomban elmosolyodtam.

-          Szerintem is. – mondtam majd felhúztam az egyik szemöldököm. Elnevettem magát, majd megcsókolt.

-          És elmondjuk a srácoknak? Nem szeretek előttük titkolózni. – mondta majd mélyen a szemembe nézett.

-          Szerintem még korai. Én sem szeretek egyébként Adison előtt titkolózni, meg nem is tudok, mivel már ismer engem, és nagyon jó emberismerő.- mondtam majd láttam, hogy bólintott egyett.

-          Akkor majd később. – mondta, majd átölelt. Ásítottam egyett mire ő is.

-          Menni kéne aludni. – mondtam neki mosolyogva.

-          Igen, menni kéne, mert holnap szerintem el kell mennünk a stúdióba, és egész nap ott poshadunk.. – mondta majd nyújtózott egyett.

-          Akkor nem lesztek itthon? – elnevette magát.

-          Te is jössz velünk. – mondta. Hogy én menjek az 1 D- vel egy stúdió-ba? Belülről majd kipukkantam. Régen még csak az ilyen dolgokról még álmodozni sem mertem, most meg szeret egy csodálatos srác Niall Horan.. Felmentünk a lépcsőn, majd Niall megállt az ajtóm előtt. Elvörösödve ezt kérdezte:

-          - Nem aludhatnék nálad most? Olyan rossz abban a szobában egyedül aludni. – mondta majd rám nézett. Nem tudtam neki nemet mondani, így csak bólintottam.

-          De nyugodtan. De semmi.. – mondtam, és láttam, hogy elnevette magát.

Letusoltam, majd felvettem a pizsim és belebújtam az ágyamba. Hallottam, hogy Niall is elkezdett tusolni. Pár perc múlva már éreztem, hogy valaki bebújt mellém az ágyba. Az ágy szélére húzódtam, de Niall magához húzott, szorosan átölelt, majd mosolyogva aludtam el.

§ Elment az eszed

Ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam részt, de most bepótolom. Kevés időm volt és nagyon zsúfolt volt a napom. Remélem nem haragszotok meg. De itt is van a következő rész remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást :)

"Elment az eszed"

 

Az este többi részében, csak énekeltünk. Helyesbítek ők énekeltek én csak hallgattam és néztem a tűzet, amit még Harry szerencsétlenül rakott össze. Mondták nekem, hogy énekeljek én is velük, de szégyelltem meg nincs is jó hangom, nem nevetettem ki magamat, főleg meg előttük nem. Amikor körül néztem, észrevettem, hogy Zayn nincs itt és most belegondolva egész este nem is láttam őt.

-          Hát Zayn? – kérdeztem, majd összébbhúztam a szemöldököm. Mindenki rám figyelt, aminek nem örültem.

-          Adison-nal van. – mondta Liam mosolyogva.

-          A.D - vel ? – kérdeztem döbbenve.

-          Igen. Összejöttek. – mondta Lou nevetve, majd egy fadarabot dobott bele a tűzbe.

Nah hál istennek. Legalább A.D szomorú és idegesítő leveleit nem kell olvasnom. Szeretem meg miden, de már egy kissé sok, hogy mindig nekem írja le a szerelmi bánatait és még az a legrosszabb, hogy le is tagadja, h szereti még Zayn-t. A vak is látja, hogy nem tud meg lenni nélküle. De már együtt vannak és csak ez a lényeg. Felálltam a hintaszékről, majd Lou felém fordult.

-          Ugye még nem mész? – kérdezte, majd nagy boci szemekkel nézett.

-          Nem. Csak.. sétálni megyek. – mondtam.

-          Minden okés? – kérdezte Liam.

-          Persze, minden a legnagyobb rendben. – Mondtam, majd, hogy el is higgye egy bátorító mosolyt is sikerült össze hoznom.

-          Rendben, de ne menj messzire. – mondta Liam.

Bólintottam, majd a nedves fűben elkezdtem lépkedni. Nem tudom merre mentem, csak sétáltam, majd egy tónál kötöttem ki. Tükörsima volt a vize, gyönyörű hely volt. Hirtelen lépéseket hallottam mögöttem, majd valaki leült mellém a fűbe. Oldalra fordultam, majd Niall éppen akkor dobott bele egy kavicsot a vízbe.

-          Hát te? – kérdeztem meglepődve. És egyáltalán minek jött utánam?

-          Őszintén? – nézett rám. – Féltem, hogy valami butaságot csinálsz. – mondta, majd a hold felé nézett. Szóval Niall aggódna értem?

-          Ez vicces. – mondtam majd én is elhajítottam egy követ.

Feszült csend telepedett le közénk, majd amikor megint Niall felé fordultam, észrevettem, hogy nekem is az arcomat fürkészi.

-          Mi az? – kérdeztem tőle. – Talán valami maszat van az arcomon? – kérdeztem majd elkezdtem dörzsölni az arcom. Elnevette magát, majd lefogta a kezem. Erre az érintésére libabőrös lettem.

-          Nem dehogyis. – mondta majd mélyen a szemembe nézett. Vészesen közeledett majd már pár centire volt az arcomtól. A szemembe nézett, azután le a számra, majd végül megcsókolt.

-          Hát ti meg mit csináltok? – Hallottam, egy kemény hangot. Hirtelen elhúzódtam Niall-től majd a hang irányába figyeltem. Harry állt ott, elfehéredve. Niall elvörösödött, majd elmosolyodott, de Harry arcát látva ő is komor maradt. Liam és Lou is csatlakozott, majd láttam, hogy Liam megfogta a fejét.

-          Szép kis barát vagy. – mondta Harry majd vészesen közeledett Niall felé. Felpattantam a helyemről, majd Niall és Harry közé álltam.

-          Most komolyan meg akarod ütni? – kérdeztem és reménykedtem benne, hogy nem-et fog mondani. Nem szólt semmit csak sarkon fordult és elviharzott. Pár perc múlva valaki beindított egy kocsit, ami biztosan, hogy Harry volt.

-          Te nem mondtad el neki? – kérdezte Lou Liam-től komoran.

-          Éppen ma akartam. – mondta Liam a fejét vakargatva.

-          Most mi van? – kérdeztem össze zavarodva. Niall láttam már, hogy nincs mellettem.

-          És hol van Niall?

-          Szerintem Harry után ment. Jobb lenne, ha most haza mennél Henriett. – mondta Lou, majd előkapta a telefonját.

-          Szóval most minden az én hibám? – kérdeztem dühösen. Lou szúrós szemmel felém nézett.

-          Igen, ha te nem most nem jöttél volna el, akkor nem lenne ez a balhé. – mondta Lou majd elment.

Én sem akartam tovább maradni, megfogtam magam, majd útközben a könnyes arcomat törölgettem. Amikor a kapujukból visszanéztem, láttam, hogy Liam Lou-val beszél. Lou felém nézett majd a földhöz vágta a telefonját. Kiviharzottam a házukból. Nem akarok soha többé velük találkozni. Félre ismertem mindegyikőjüket. Azt hittem, hogy belülről érzelmes lények, de nem ugyan olyanok, mint a többi pop sztár. Csak a saját sikerük érdekli őket, nem foglalkoznak senkivel és semmivel. Taxiba szálltam majd haza fele vettem az irányt. Amikor elmentünk a Nando’s előtt, mintha Harry-t és Niall-t láttam volna. Képzelődöm, mondtam, majd becsuktam a szemem. Pár perc múlva már hazaértem. Kinyitottam az ajtónkat, majd be is zártam. Felszaladtam a szobámba, majd bezárkóztam. Levetettem magam az ágyamra majd azt kívántam, hogy bár csak ne kelnék fel holnap, akkor legalább nem lennék semmi jónak az elrontója. Majd álomba sírtam magam.

~~~

Hangos dörömbölésre keltem fel. Amikor felültem egy éles fejfájás nyilalt bele a fejembe, és így jobbnak láttam, hogyha visszadőlök a párnára. De nem hagyta abba a kopogást a vendégem. Kitartó. Mondtam

-          Ki az? – kiabáltam ki.

-          Adison vagyok. Kinyitnád? – kérdezte sietve.

Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról majd kinyitottam. Berontott a szobámba majd tücetesen át vizsgált.

-          Neked meg mi bajod van? – kérdeztem A.D-től. – Dili bogyót szedtél?

-          Nem csak egész este próbáltunk elérni Zayn-nel. Nem vetted fel, hívtam a srácokat azt mondták, hogy nagyon összekaptatok, így elkezdtem aggódni érted. Amikor eljöttem hozzátok ijjedten vettem észre, hogy be van zárva az ajtótok így gondoltam, hogy nem is vagy itthon. Majdnem egész London-t bejártuk Zayn-nel. – Mondta A.D

-          Igen. De menj innen, mert még téged is majd meg foglak átkozni. – mondtam majd a fejemre húztam a takarót.

-          Mi van? – kérdezte összezavarodva.

-          Azt mondta tegnap Louis Tomlinson, hogy mindennek én vagyok az elrontója. – mondtam majd undorodva elhúztam a számat.

-          Azt csak idegességében mondtam. – Próbált meggyőzni Adison

-          Most csak meg akarod védeni. Tudod én félreismertem őket, főleg meg Lou-t. Azt hittem, hogy érzelmes lény, de nem. Olyan, mint a többi pop sztár. – mondtam majd kifelé néztem az ablakon. Adison sóhajtott egyett, majd leült az ágyam szélére.

-          Nem, nem akarom megvédeni. Csak az igazságot próbálom elmondani. – mondta A.D

-          Igazság? – nevettem fel gúnyosan. – Az, az igazság, hogy úgy beszélt velem Louis mintha egy falusi fruskával. – mondtam komoran.

-          Nem érted, hogy ideges volt? Meg már akkor megbánta, amikor kimondta.. – Nem tudta befejezni, mert megcsörrent a telefonja.

-          Szia Zayn. – köszönt bele. – Mi az? – Ahha persze eljöhetnek. – Igen jól van Henriett. – döbbentem hallgattam, ahogy elhívja Lou-ékat hozzám. Hevesen csóváltam meg a fejem, de ő azt mondta, hogy beleegyeztem. A fejemre húztam a takarót, majd egy frappáns beszóláson törtem a fejem.

-          Elment az eszed! – ordítottam akkor, amikor már végre letette a telefont.

-          Nyugodj már meg Henriett. Mély levegő. Be ki Be ki. – mondta, majd egy fura mozgást is csinált hozzá, amin elnevettem magam.

-          De igazán megkérdezhettél volna. Én nem akarom újból látni Louis Tomlinson-t és a többieket. - mondtam, majd szomorúan elfordítottam a fejem. Adison kifújta a levegőt majd beletúrt a hajába.

-          Javíthatatlan vagy Henriett. – mondta.

~~

Adison-nal még egy kicsit beszélgettünk, majd végre elmondta, hogy mikor jönnek a srácok. Az egész házat ki takarítottuk majd kotyvasztottunk valami kaját. Illatának jó illata volt, majd amikor a húst sütöttük meg, be kellett látnom túl hamar vettük ki, mert nyersek maradtak. Még egy balszerencsés tényt kellett belátnom, hogy ennél már nem is lehetnék balkezesebb. Amikor a tepsit vettem ki a sütőből, azt hittem, hogy nem meleg, és megégettem a kezem. Most per pillanat nem tudok fogni a bal kezemmel.

-          Biztos, hogy ne menjünk sebészetre? – kérdezte A.D aggódva.

-          Nem, dehogyis. Jól vagyok. – mondtam.

-          Hát, rendben.. – mondta majd a nappalit kezdte összébb pakolni.

A.D azt mondta, hogy fél hét fele fognak jönni a srácok. Amikor az órára néztem, kirázott a hideg, mert már negyed hetet mutatott. Nem sokára ide érnek és én egyre izgatottabb lettem. Majd egy csengő szó verte ki nálam a biztosítékot.

-          Kinyitom én. – Ajánlkoztam fel, majd kinyitottam az ajtót. És hát igen, mint mindig most is csalódnom kellett. Ilyen az én mákom..

-          Szia Zayn. – köszöntem neki, majd elfordítottam a fejem.

-          Szia Hen. Izéé. Louis-ék bocsánatot szeretnének kérni, amiért nem jöttek, de el kellett menniük egy interjúra. – mondta Zayn, majd a szemembe nézett. Persze negyed hétkor egy interjúra. Annak mondja ezt, akinek borús az elméje.

-          Ahhan, persze. – mondtam majd lehajtottam a fejem. – Legalább mondanád az igazat.

-          De hát ez az igazság.

-          Hen ki az? – kérdezte A.D , majd amikor meglátta Zayn-t a nyakába ugrott.

-          Szia Adison. – mondta majd szorosan ölelte.

-          Szia. Hát a többiek? – kérdezte A.D

-          Lementek Harry-ékhez, mert csaptak egy bulit. – Amikor ezt kimondta, ijjedten nézett rám.

-          Semmi baj.- Mondtam a szemébe. – Bocs, de hazugokkal nem állok le beszélgetni. – Mondtam, majd sarkon fordultam és leültem a kanapéra.

-          Hen én nem úgy értettem. – Mondta Zayn.

-          Hagy békén. – mondtam komoran.

-          Hen ne csináld már ezt. Csak kicsúszott a számon. – mondta Zayn majd elém állt.

-          Persze kicsúszott. Nem tudom, hogy miért nem mondtad meg, hogy nem akarnak idejönni. – majd szemrehányóan rá néztem.

-          Mert. Mert nem akartam, hogy rosszul érezd magad emiatt. – mondta majd legugolt elém.

-          Jobb, ha most elmész. – mondtam majd a szemébe néztem.

-          Sajnálom. – mondta, majd szomorúan felállt, elköszönt A.D-től majd hallottam, hogy kiment az ajtón. Kerestem A.D-t de láttam, hogy már beült Zayn kocsijába. Az ablakhoz nyomtam a homlokom, majd eldöntöttem, hogy sétálok egyett. Felvettem a cipőm, meg felvettem egy kabátot, majd elindultam a St. James's Park felé. Leültem az egyik padra, majd egy ismerős arcot láttam közeledni. Megállt bennem az ütő, amikor megpillantottam Tyler-t Holly-val. Láttam, hogy észrevettek, majd Holly a tűsarkú cipőjével felém közeledett.

-          Farkson.. Te itt ? – kérdezte nevetve.

-          Neked is, szia Holly. – mondtam majd elfordultam.

-          Hallottam, össze szűrted a levet a One Direction-nal ? – kérdezte gúnyosan. – És az a falusi liba, a barátnőd Adison azzal a punkos Zayn-nel jár. Tisztára lealacsonyodtál, bár mondjuk mindig is ezen a szinten voltál. – mondta majd elkezdett nevetni.

Alig bírtam ki, hogy ne tépjem meg. Elég volt, hogy szidta a One Direction-t. De, hogy még Adison-t is lehordja mindennek. Már majdnem felálltam és megtéptem, amikor odaért Tyler.

-          Hát te meg kivel beszélsz? – kérdezte Holly-tól. – Áh Farkson. – mondta majd rám kacsintott.

-          Tüntesd el a barátnődet és magadat is mielőtt olyat teszek, amit később még meg fogok bánni. – mondtam ridegen.

-          Jajj, de félek. – mondta Holly. – Mit fogsz csinálni? Csak nem leordítod a fejem? Koszos proli. – mondta. Elég volt felálltam már éppen elkaptam volna az arcát, amikor Tyler lefogott.

-          Engedj el Tyler.

-          Nem amíg meg nem nyugszol. – mondta. Kitéptem magam a karjából majd undorodva néztem mind kettőjükre.

-          Ne érj hozzám többet Tyler. ! – mondtam.

-          Fenyegetőzünk? – kérdezte Holly.

-          Mer, ha igen akkor mit csinálsz?

-          Feljelentelek, és aztán meg mehetsz a por népséghez a börtönbe. Mindig is oda tartoztál anyáddal és apáddal is egybevéve.

-          Legalább ott nem látom az ocsmány pofádat. – mondtam, majd sarkon fordulva feldúltan elindultam hazafelé. Ez nem lehet igaz, hogy még egy parkban sem lehet, nyugta az embernek. Amikor végre hazaértem, egyből a szobám felé mentem, majd a szobámba rám tört a sírás. Annyira át akartam rendezni a pofáját annak a csajnak.. Ha nem fog le Tyler már nem élne. A hátamra fordultam, majd elgondolkoztam. Mindig mindent rosszul csinálok, mindig elszúrok valamit, most elveszítettem 5 jó fej barátot. Megint egyedül maradok, mint az egész életemben, pedig már kezdtem azt hinni, hogy találtam magamnak egy új családot..