Nem érkezett komment a tegnapi részhez, de nem vagyok türelmetlen így várok : ) A nézettség, hát már meghaladtuk az 500 nézetséget.. Nagyon boldog vagyok. Itt a következő rész, hát nem tudom milyenre sikeredett, de ez már nem csak Henriett szemszöge ; ) Jó olvasást : )

"Olyan, vagy mint Abby "

Alig akartam hinni a szememnek. Tony Swats nézett a mély barna szemeivel.

-          Tony? – kérdeztem meglepődve..

De nem válaszolt. Tony-val emlékszem még az óvodában ismerkedtem meg. Már elsőre bele szerettem, amikor betipegett a terembe. Sokat hülyéskedtünk, míg kicsik voltunk. Emlékszem papának még mi engedtük el a lovait, amikor nem adott nekünk cukorkát. És arra is emlékszem amikor, 11 éves lehettem és eljöttünk ide, felgyújtottunk véletlenül egy pajtát. De szerencsére még Elza néninek hamar szóltunk, így nem sérült meg senki. na de amikor hazamentem Grace nagyi, erre pontosan emlékszem, hogy nagyon lehordott, mind kettőnket. Akaratlanul elmosolyodtam. De amikor 13 éves lettem, minden megváltozott. Tony-ék kiköltöztek Spanyolországba, és még elbúcsúzni sem tudtam tőle. Persze Maria vitte ki. Maria Tony mostoha anyja volt. Tony-nak 10 évesen halt meg az édesanyja, úgy emlékszem autó balesetben. Az édes apja is abban a kocsiban ült, de ő pár karcolással megúszta. Tony mindig szomorú volt, próbáltam mindig felvidítani, de sosem tudtam. És soha nem is tudom majd. Tudom milyen érzés elveszíteni azt, akit a legjobban szeretsz. Na de nagyon elkalandoztam, és valamit nem értek. Tony csak nagy ritkán jött Grace nagyihoz. És miért hívja úgy, hogy Grace nagyi?

-          Henriett? tényleg te vagy az? – kérdezte megdöbbenve, majd megölelt.

-          Hát, mint láthatod. – mondtam mosolyogva.

-          Hogy kerülsz te ide? – kérdezte miután végre elengedett.

Néha gondoltam arra, hogy Tony-val összejövök, de mindig féltem, hogy akkor tönkretehetném a barátságom, és én azt nem akarom.

-          Hát meglátogattam Grace nagyit. – mondtam mosolyogva. – De te, hogy kerülsz ide? – kérdeztem kíváncsian. - Nem Spanyolországban éltek?

-          Már nem - de láttam, hogy lehervadt az arcáról a mosoly.

-          Ezt, hogy érted? De Mária, még emlékszem, hogy 13 évesen kivitt Spanyolországba. – mondtam meghökkenve

-          Igen, kivitt. De pár évvel később autóbalesetben meghalt..- mondta majd a nagyiék felé fordult.

Maria meghalt? Kérdeztem magamban. Igaz sokszor leszidtam mindennek, de nem gondoltam volna, hogy életét veszti egy autó balesetben.

-          Sajnálom Tony.

-          Ugyan, te nem tudhattad. – válaszolta gúnyosan. – Te a kis csilli- villi életedet élted Londonban, és semmi sem érdekelt. Tudod, még amikor 13 éves voltam, és Mária kivitt, nem búcsúztál el tőlem. Mária megmondta miért. Itt nem ő volt a hibás, ha nem te magad! Te voltál egy gőgös divatmániás. Amikor felgyújtottuk a pajtát, azt is rám fogtad.. Miért? Hogy te makulátlan legyél. Soha semmiben nem segítettél. Rám kentél mindent, még szerencse, hogy Maria elvitt, így nem ismerhettelek meg jobban. Bár már nem is akarlak, undorodom tőled. ! - válaszolta fagyosan.

Hogy mi van? Most tényleg Tony lehordott mindennek, vagy csak én képzelődöm? . De felment bennem a pumpa.

-          Most engem osztol ki? ordítottam. – Nem is szóltál, hogy elmész Spanyolországba.. – fakadtam ki

-          Mária hagyott egy üzenetet, legalább ne hazudnál a szemembe. - ordította ő is .

-          Hogy én hazudom? Szerintem inkább magadról beszélsz Tony! Hadd elevenítsek fel egy emléket. Amikor 12 évesek voltunk, és lementünk a tóhoz, mert hajókázni akartunk elloptad Mr. Marison csóakját. És azt hazudtad a saját apádnak, hogy egy embert láttál, aki ellopta. ! Miközben te voltál az Tony.

-          Az apámat a szádra ne vedd többé! - mondta fenyegetve. – Csak is magadnak köszönheted, olyan, vagy mint Abby. Pont olyan. Olyan, aki úgy cserélni és használja, ki a pasikat ahol csak tudja, és ahol csak éri. Nem tudom, kinek a családja kezdett ki Pierre-rel! - mondta idegesen.

-          Anyámat ne merd ocsmárolni! - Most már tényleg elegem volt.

-          Oh, jaj, ne haragudj. Akkor beszéljünk csak apádról. Arról a szent lélekről.. - mondta fagyosan. – Arról aki, nap, mint nap, csalt, hazudott, lopott! - fakadt ki

-          Apámat hagyd ki ebből! - ordítottam.

-          Tudd meg az igazságot Hen, hogy ki is volt valójában az apád. Igen jól hallottad, Barkinson farmjáról mindig lopott tehenet, és mindig csalt és csak gyűlt- gyűlt az adóssága. Ez vitte a sírba. - amikor ezt a mondatot kimondta elborult az agyam. Nem tudom, hogy, hogyan, de Tony-t pofon vágtam. Felkaptam a felsőm és kiviharzottam nagyi házából. Az a szemétláda Tony, hogy képes az apámat szidni? és eleredtek a könnyeim. Nem tudom merre tartottam, de egy rétre értem, ahol egy kis patak folydogált. Majd erőtlenül leültem egy fa tövébe. Annyira félreismertem Tony-t. Azt hittem, hogy örülni fog annak, hogy újra lát, de úgy látszik, hogy mindig is a pokolra kívánt. És Mária. Anya nekem egy szóval sem mondta, hogy Tony-ék elköltöznek, és még levelet sem hagyott Maria. Az a nő. Tudtam, mindig, hogy egy hárpia, de hogy ennyire. És ahogy apámat elkezdte szidni Tony. majd elkezdtem zokogni. A sírástól már égett a szemem, és megfájdult a fejem.. Ránéztem az órámra, 17:45.. Micsoda? Jézusom. Adisonnal találkoztam volna 4 órakkor.. Majd amikor felálltam megszédültem..

Később, ahogy körbe néztem, mindenhol sötétség uralkodott. Hogy jutok így haza ? Gondolkodtam.. Azt hiszem arról jöttem, néztem előre fele. Elindultam, majd fázva összébb húztam a felsőm. Az éjben csak pár farkas ordítását lehetett hallani.

-          Na, ezt jól megcsináltad Henriett Farkson. - motyogtam magamban.

Bementem egy ösvényre, és ott tovább bukdácsoltam a földúton.. Egy nagy reccsenésre lettem figyelmes. Hátra néztem, majd egy alakot láttam mögöttem. A torkomban dobogott a szívem, és elkezdtem felszaporítani a lépéseimet. Szinte már futottam és ijedten vettem észre, hogy, a hátam mögött lévő emberi alak is felszaporította lépteit. Elkezdtem futni, majd valamibe megbotlottam és elhomályosult minden.. Hangfoszlányokat hallottam nagyon távolról..

-          Henriett hallasz engem? - Hallottam egy ismerős hangot. - Megtaláltam Edward! – kiáltotta.

-          Hogy van? kérdezte egy másik.

-          Beverte a fejét, ami nagyon csúnyán vérzik.. Gondolom megijedt. De most vigyük haza Grace-ékhez.

Majd már nem hallottam a hangokat..

~~~~

Megint azokat a hangokat hallottam, de most egy lány hang is kiegészítette a beszélgetést. Adison.. Próbáltam kinyitni a szemem, de úgy éreztem, hogy mintha egy mázsás súly lenne rajta. Így csak hallgattam, hogy miről beszélgetnek..

-          Az én hibám Adison. ! fakadt ki Tony.. - Ez biztos, hogy ő volt.

-          Ha valami komolyabb baja lesz én élve megnyúzlak! szipogta Adison.

-          Nyugodj meg Adison nem lesz semmi baja..- Hallottam még egy ismerős hangot.. Zayn volt. Hogy ezt a fiút mindenhova magával hozza.. Majd egy éles fájdalom hasított bele a halántékomba. Ideje pihennem, törődtem bele, majd elnyomott az álom.

• Adison szemszöge *

-          Mikor fog felkelni doktor úr? - kérdeztem szipogva, majd a társaság felé fordultam. Amikor felhívott Tony, hogy nem találják Henriett-et, majdnem szívinfarktust kaptam. Minden Tony hibája. Ha nem lett volna ilyen önfejű, akkor nem következik be ez a baleset.

-          Nem tudom biztosan Adison.- válaszolta őszintén. – Lehet semmire sem fog emlékezni. Már pedig ez az esély is fen áll. Olyan nagy ütés érte a fejét. Talán ha éppen a fűre esik és nem arra a kőre, akkor.. majd sóhajtott egyett Dr. Parkinson

Louis-ra és Zayn-re néztem, akik aggódva vizsgálták az arcom. Amikor elmondtam hadarva Zayn-nek, hogy mi a baj, azonnal összekapta magát és a kocsi kulcsot kezdte el sietve keresni. De mivel ő nem szeret vezetni, ezért Louist kérte meg, hogy hozzon el minket. Oda fordultam Henriett ágya felé, és leültem mellé. Majd akaratlanul elkezdtek a könnyeim potyogni.

-          Ha veled lettem volna, akkor nem történik meg ez a baj. - Suttogtam Henriett-nek. Olyan merev volt az arca, és sápadt. Már vagy negyedszerre cserélték le a kötést a fején, de még mindig eszméletlenül vérzett.

-          Nem a te hibád Adison. – válaszolta Louis.

-          De ha vele vagyok, akkor nem jön el ide. Mert tudom, hogy magányra vágyott. Nem vigasztaltam meg, nem voltam jó barátnő. - Vallottam be.

-          De nagyon jó barátnő vagy Adison. - Mondta Zayn majd átölelt.

-          Olyan rossz így látni. - Mindenhonnan csövek lógtak ki a takaró alól, és csak egy műszer mutatta Henriett lassú szívverését.

-          Meg fog gyógyulni Adison. Henriett erős. - mondta Louis.

-          Tudom. - Majd egy véres hajszálat elvettem az arcából.

-          Kisasszony.. mondta egy kék ruhás ápolónő. - Ideje újra kötözni Henriett sebét – mondta komoran

-    Rendben. -  És helyett adtam, hogy elvégezhesse a dolgát az ápolónő. Amikor levette a véres kötést, láttam, hogy Lou-nak elfehéredik az arca. Én elfordultam majd kimentem a szobából. Velem jött Lou és Zayn.

-          Most hova megyünk? - kérdezte Lou kíváncsian

-          Le a konyhába, készítek egy kis forró csokit.- válaszoltam rekedten

Amikor a konyhába értünk a fiuk is leültek a kanapéra ahol Grace néniék ültek. De nem láttam Abby-t Henriett édesanyját..

Elkészítettem a kakaókat majd leültem velük a kanapéra és odaadtam az egyiket Lou-nak, a másikat pedig Zayn-nek. Louis hálásan rám mosolygott.

-          Grace hol van Abby? - Kérdeztem.

-          Még nem jött. Mondta szipogva. – Pedig már hányszor hívtam a mobilján.- mondta rekedt hangon és a szemét törölgette.

Hirtelen Dr. Parkinson jelent meg a nappaliban

-          Henriett-et még nem szállítjuk kórházba. - Válaszolta komoran

-          Hogy - hogy nem? - kérdezte Grace

-          Túl kockázatos lenne. – válaszolta rekedten

-          Ezt meg hogy érti? - kérdezte fal fehéren Frank.

-          Úgy, hogy Henriett-nek rosszabbodott az állapota, és kockázatos lenne most kórházba szállítani. Az ütés, ami a fejét érte a tüdejére is kihatott, amit nem vettünk észre. Holnap, ha erősebb lesz, megpróbáljuk elszállítani. De ha holnapra gyengül..- mondta komoran

-          Igen? akkor mi lesz doktor úr? – kérdezte Grace nagyi könnyezve

-          Életveszélyes állapotba fog kerülni.

-          De nem csak a fejét verte be? – Kérdezte Frank.

-       Beverte a fejét, ami befele szivárgott, de a szivárgást már elállítottuk. Az esés közben pár ér elpattant, és a tüdeje is súlyosan károsodott, amit csak most vettünk észre.

-         Minden percben ott leszek mellette, de nem tudom. Őszinte leszek magukhoz.. nem tudom, hogy  mit hoz a holnap.. – felelte majd felsietett Henriett szobájába.

-          Ez is a te hibád Tony! fakadtam ki már megint könnyezve..

-          Hányszor kérjek még bocsánatot? – válaszolta komoran.

-          Minden rendbe fog jönni. – mondta Zayn majd átölelt.

-          Semmi sem fog rendbe jönni. - Válaszoltam rekedten.

Feszült csend telepedett le közénk. Nem tudtuk, hogy mi lesz Henriett-el. Abban bíztam, hogy holnapra megerősödik, és kórházba tudják majd szállítani, mivel ott több mindent lehet érte tenni, mint itt abba a pár négyzetméteres szobában…

Hát nem nagyon jöttek kommentek a tegnapi részhez, de mondjuk, már este is raktam fel, így nem is panaszkodom, sőt nem is kell panaszkodnom, hiszen már a 400 - as látogatottságot is átléptük, aminek roppant örülök.:) Na, én nem is beszélek tovább itt a következő rész :) Henriett szemszöge még mindig : D

" Szemben találtam magam egy ismerős szempárral "

   -          Anya? - robbant ki belőlem. Megráztam a fejemet, mert alig hittem el azt, amit láttam. Anya ült a konyhában és kávét iszogatott.- Mindenhol kerestelek! Hol voltál? - Kérdeztem idegesen, pedig nem akartam idegesen válaszolni. Pár hosszú perc múlva végre megszólalt.

   -          Edna nénidnél voltam. És szerintem én neked nem tartozok magyarázattal. - Felelte mereven, majd egy fagyos pillantást küldött felém.

Hát igen. Részéről ezt az egészet már lezártnak tekinti. Csak tudnám, hogy mi a baja van velem? ! . Sosem mondd nekem egy kedves szót sem. Sosem mondja, kérdezi meg, hogy hogyan érzem magam? Sosem hagyta el anya száját egész életemben a „Szeretlek „szó. Egyszer mondta nekem, hogy vigyázz magadra, de ez is a 13. születésnapomon volt. Azóta semmi ilyet nem mondott. Akkor volt a legnehezebb, amikor apa meghalt, azok a pár napok, amikor bezárkózott a szobába és nem is vígasztalt meg engem, nem mondta sohasem, hogy minden rendben lesz. Úgy érzem, mintha nem is az anyám lenne! Elvettem az asztalról 2 gofrit, öntöttem egy kis teát, majd leültem TV-t nézni. Szokás szerint Hanry megint az ölembe kuporodott. Felkaptam a távirányított és végig néztem a csatornákat. Nem volt semmi érdekes műsor, így a zene csatornára kapcsoltam.

-          És most következzen a tinik bálványa, a One Direction - mondta nevetve a műsorvezető .

    A One Thing számukat énekelték, majd egy ismerős érzés fogott el, amikor megpillantottam Harry arcát és göndör haját. De nem sokáig láthattam, mert anyám megfogta a távirányítót és elkapcsolta.

- Anya én azt még néztem! – mondtam fagyosan. Majd az egyik kedvenc főző műsorára vitte, bár nem tudom, hogy minek nézi, ha nem is szokott főzni.

- Inkább menj fel a szobádba és rakj rendet! – mondta komoran.

Menj fel a szobádba és rakj rendet.. Mondtam volna vissza gúnyosan, de okos enged, szamár szenved. Így felálltam a kanapéról és a konyhába vittem a teás bögrémet, majd felmentem a szobámba. Bár lehet, hogy anyának egy kissé igaza is volt, úgy nézett ki a szobám, mintha egy atombomba robban volna fel benne. Lassan és unalmasan elkezdtem összepakolni a ruháimat, és a szennyeseket a mosógépbe tettem. Majd fáradtan dőltem le az ágyamra. 

~~~~

Valahogy elnyomott az álom, majd egy telefon csörgésre ébredtem fel. Atyám, már 12 : 50 lenne ? Jó sokáig aludtam.. 

-          Szia, A.D .

-          Szia Hen. Áh olyan kár, hogy nem maradtál a koncerten..- mondta sajnálkozva

-          Most már én is így gondolom az egészet, hogy jobb lett volna ott, mint felkutatni egész London-t anya miatt.. - mondtam bosszúsan.

-          Na, mi történt? kérdezte

-          Áh, semmi, szokásos dolgok. Anya már itthon volt, amikor hazaértem. Azt mondta, hogy Edna nénihez ment le..

-          Látod én mondtam, hogy oda ment el..

-          De akkor minek írta azt, hogy bevásárolni megy? – kérdeztem. De ezt már nem is ő tőle, ha nem inkább magamtól.

-          Én azt már nem tudom..

-          Mehetünk Adison? - hallottam egy ismerős hangot.

-          Persze egy pillanat.-  mondta, de nem a telefonba

-          Bocsi Hen csak még Zayn-ék vagyok.- mondta nevetve.

-          Jah értem. - Esküszöm, már egészen elhanyagol.

-          Figyelj, találkozunk 4 óra fele? - kérdezte

-          Rendben. De most én is megyek, mert van egy kis elintézni valóm.

-          Okosam Hen. Szia. Akkor majd 4 kor.

Amikor letettem a telefonom, eszembe jutott a mai programom 4 – ig . Mivel most 12 : 55 van, így lehet el kéne néznem Grace nagyihoz. Már úgy is nagyon rég voltam nála. Igen ez az. Elmegyek Grace nagyihoz. Felkaptam a felsőmet, és már viharoztam is ki az ajtón. Szomorúan vettem észre, hogy oda kint esett az eső, így feltettem a kapucnimat. Lassan odamentem a buszváróhoz, és szerencsémre éppen 5 perc múlva jött a busz. Amikor felszálltam, körbe néztem , hátha van üres hely. Szerencsére még volt egy szabad hely hátul. De vajon nem fog megharagudni Grace nagyi, hogy ilyen hirtelen állitok be hozzá? . Szerintem még örülni is fog, hogy végre 2 év után meglátogatom. Bevallom, nagyon furcsán érzem magam, hogy ennyi év után csak úgy beállítok hozzá. De biztos, hogy nem fogom megmondani neki a teljes igazságot arról, hogy miért is mentem el hozzá. Szerintem őrültnek tartana, ha azt mondanám neki, hogy anyám miatt jöttem el hozzá. És egy kis mini buszt vettem észre ahogy elhaladt a busz mellett. Esküszöm mindenre, ami szent, hogy Adison-t láttam az anyós ülésen. És igen most sem képzelődöm. De biztos, hogy Adison nem olyan, hogy haza fuvaroztassa magát Zayn-el. De most miért is gondolok rájuk? Éppen ezért megyek le Grace nagyihoz, hogy kipihenhessem a nagy városi sztresses napokat, és elfelejtsek mindent, és mindenkit. És végre igyak olyan finom limonádét, amit mindig gyerekkoromba készített, de sosem árulta el a titkát, így mindig izgatottan mentem el hozzá, még kiskoromban, hogy végre "Grace nagyi féle" limonádét ihatok. Végre megérkeztünk a végállomáshoz, így kifizettem az utat, majd lehuppantam a vizes járdára. Egy földúton kellett keresztülmenni, hogy elérkezzem Grace nagyi házához. Nem is farmon lakott, hanem egy kisebb eldugott faluban. Imádtam mindig ide jönni. Olyan volt nyáron, mintha egy mesébe csöppentem volna. És most nyár volt. Finom rózsa illatok lengtek a levegőben és pár nyulat is láttam. Végre beérkeztem a falu központjába. Hát egész más volt itt, mint ott kint. Olyan érzés volt, mintha igen, végre hazaérkeztem volna. Párok járkáltak és ültek le a szökőkúthoz kirakodott padokra. A szememmel nagyi házát kerestem és végre felismertem a kertes házát, pár utcával lejjebb. A jól ismert illatok keringtek, ott volt az udvaron a hintám, mit még kiskoromban a nagyapa épített nekem. Jó volt gyereknek lenni. Majd amikor kinyitottam a kiskaput, Magdeleine dörgölődzött a lábamhoz. Bekopogtam nagyi ajtaján, majd egy kipirult arcú néni nézett vissza rám. Először csodálkozva nézegetett, majd láttam, hogy egy könnycsepp ki hullott a szeméből.

-          Nagyi. – mondtam már én is könnyezve.

-          Atya úr isten. – mondta nevetve. – Hogy kerülsz te ide ? – nézett rám csodálkozva majd megölelt.

-          Jajj ne ölelkezzünk az ajtóban, gyere beljebb. - mondta majd behúzott az ajtón.

-          Frank képzeld, ki van itt! rikította a konyhába.

De meg sem várva a választ behúzott a konyhába és ott megláttam a nagypapát.

-          Henriett? – kérdezte megdöbbenve, de láttam, hogy nagyon örül a látogatásomnak. Sosem tudta az érzéseit leplezni. Olyan jó volt újra látni őket. Nagypapa annyira hasonlított apára, így ha mindig belenéztem a szemébe az ő arca jutott az eszembe. Grace nagyi hirtelen lenyomott egy székre. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy vizes pulcsiban ülök az asztalnál, de ez nem London és nem egy előkelő étterem. Néha szerettem ha keresztül néznek rajtam az emberek. De pár perc múlva hallottam, hogy az ajtó kinyílik. Mivel vékonyak itt a falak , minden nesz hallatszik.

-          Megjöttem Grace néni.- hallottam egy kellemes és igen ismerős hangot.

Majd szemben találtam magam egy ismerős szempárral.

Nos örülök a kommenteknek és főleg a 400 megtekintésnek :) Wáóó most feldobtátok az estémet.:)) Nem is nagyon beszélek mellé, ez még mindig Henriett szemszöge.Jó olvasást és komit is kérek :)

" De akkor hol lehet ? "

- Nem Hen, az veszélyes! - Szólalt meg A.D.

- Akkor is meg kell keresnem anyát! - mondtam keserűen.

- Ha te mész Hen akkor én is megyek! vitatkozott A.D.

- Nem A.D ! Te itt maradsz a fiukkal a koncerten. Miattam nem fogják és nem is mondhatják le a koncertet! Komolyan A.D. Neked elment a józan eszed? - már zártam volna le a beszélgetést , de A.D újból megszólalt. 

- De..

- Semmi "de" A.D . Lehet , hogy nem úgy szeret engem, és lehet, hogy nem törődik velem annyit, de még is az anyám A.D.. De ennyit meg kell tennem.

- Jó rendben Hen. De nagyon vigyázz magadra, főleg abban az utcában. - mondta és megölelt.

Amikor elengedett végre, Zayn felé fordultam, halvány mosollyal. 

-          Sajnálom, hogy nem tudtam maradni..- mondtam, majd hazafelé vettem az irányt. Amikor végre az utcánkhoz értem elgondolkoztam, hogy hol is lakik Pierre.. Úgy tudom, hogy 6 utcával lejjebb lakik, mint mi, egy barna kapus házban. Megint elkezdtem tördelni a kezem, mint amikor Harry-vel találkoztam, majd lassan és bizonytalanul elkezdtem Pierre és anya és A.D szerint „ veszélyes „ környékre elindulni. A szél fújásán és a kutyák ugatásán semmit sem lehetett hallani. Pár fiatallal találkoztam útközben elég ittas állapotban voltak.. Sosem voltam nagy alkohol mániás és nem is dohányoztam, viszont nem ítélem el sem a dohányzókat és sem az alkoholistákat.. De valahányszor találkozok ittas-al, és dohányossal, mindig felhozódik bennem az a kérdés, hogy vajon, csak felvágásból isznak, és dohányoznak, vagy van valami különösebb, fontosabb oka van ennek? Összébb húztam a felsőmet, mer elértem Pierre utcáját. Anya azt mondta, hogy neki mesélte Ella (anya barátnője), hogy sok minden dolgot hallott erről az utcáról ilyeneket, hogy: itt már öltek meg embert, nem egy drogos incidens miatt hívták ki a rendőröket, és nem egy embert csuktak már börtönbe rablás miatt. De hát annyi pletyka ahány ember. vagyis én így vagyok vele. Majd végre megpillantottam Pierre házát. Közelebb mentem, de nem égett semmilyen lámpa, és amikor megnéztem a kilincset, meglepő módon zárva találtam. Akárhogy próbáltam nem tudtam kinyitni. Fel kéne hívnom Pierre-t, gondoltam. Bepötyögtem a számát, majd pár hosszas perc után végre felvette.

-          Igen? Itt Pierre Humphrey. - szólalt meg erős francia akcentussal.

-          Pierre itt Henriett Farkson. - mondtam idegesen.

-           Áh Henriett, minek köszönhetem , hogy ilyen késő este felhívtál ? – mondta gúnyolódva.

-          Azt te is tudod. – mondtam keményen.

-          Hát hadd gondolkozzam.. Nem.- mondta nevetve kis idő múlva.

-          Nagyon vicces Pierre, de nem vagyok vevő a kisded vicceidre.- mondtam fagyosan.

-          Háh. Pont olyan, vagy mint az anyád.. Nem meglepő, hogy ennyi hónap után is szingli. – mondta undorral a hangjában.

-          Az anyám nevét ne merje a szájára venni! – mondtam idegesen.- És az utóbbi állítása meg egyáltalán nem igaz! Anyámnak csak azért nincs párja, mert nem akar párt, és még apa halálát próbálja kiheverni! – mondtam, de most már nagyon mérgesen.

-          Nyugalom.. Inkább azt csiripeld el, hogy miért hívtál..

-          Ki vele, hol van anyám? ! – kérdeztem már nyugodtabban.

-          Hogy hol van anyád? – kérdezte nevetve. – Azt neked kéne tudnod, mivel te vagy a lánya.

-          Pierre itt állok a háza előtt, bökje már ki mit csinált az anyámmal! – ordítottam a telefonba .

-          Nyugodj már le! . – mondta már ő is idegesen. – Anyád nincs nálam mivel nem is lehetne.

-          Ezt, hogy érti? Kérdeztem.

-          Úgy, hogy én most Franciaországban vagyok.- mondta gúnyosan.

Pár perc néma csend után csak úgy letettem a telefont. Anya nincs Pierre-nél? De akkor hol lehet ? kérdeztem magamtól. Egyre jobban kezdtem aggódni anya miatt, és most Pierre is azt mondta, hogy nincs nála. Most már minden ötletem elfogyott, hogy anya vajon hova mehetett el. Várjunk csak. Mi van, ha lement Edna nénimhez? Itt lakik nem messze, és Edna nénit ismerve rengeteget beszél, de annál jobban és finomabban süt. Emlékszem tavaly nyáron is elmentem hozzá és olyan isteni sütit tud sütni, hogy arról az ember csak álmodni tud.. Na de most már ideje lenne tényleg haza mennem későre jár már. Majd az órámra esett a szemem, ami 22: 30- et mutatott. Ilyen gyorsan elrepült volna az idő? . Majd elkezdett cseperegni az eső. Remélem, anyát ott tartja Edna néni, ha ott van, mivel esik az eső és nagyon csúszósak az utak. Elindultam vissza fele, majd eszembe jutott, hogy a sikertelen kémkedésemet el kéne újságolnom Adison-nak. Bepötyögtem a számát, és láttam, hogy a telefonom kezd lemerülni. Hátha ezt a hívást még kibírja.. Pár perc múlva végre felvette A.D

-          Szia Hen. – köszönt bele a telefonba.

-          A.D elmondom, hogyan sikerült a Pierre-s incidensem..- mondtam feszülten.

-          Na és hogy sikerült? kérdezte A.D izgatottan. Majd ordításokat hallottam a háttérből.- Egy pillanat nem hallak kimegyek. – mondta nevetve. – Na, most már mondhatod.

-          Hát nincs Pierre-nél. – Mondtam szomorúan.

-          Tessék? nincs Pierre-nél?

-          A-a. Tudod, min gondolkozom? – kérdeztem tőle.

-          Na, min?

-          Azon, hogy lehet, hogy lement Edna nénihez.

-          Igazad lehet Hen. Lehet, hogy lement tanácsot kérni. – mondta találgatva

-          Lehet. Majd egy sípoló hangot hallottam. Igen totálisan lemerült a telefonom.- Na, én most leteszem A.D mert még haza is kell érnem, meg merül a telefonom.

-          Rendben, majd akkor reggel hívlak. szia Hen. Vigyázz magadra. - mondta nevetve

-          Én mindig vigyázok . szia, A.D

Majd a telefon lerakása után hazafelé vettem az irányt. A vizes járdákon nem egyszer csúsztam meg. Tudni kell, hogy én borzalmasan félek a sötétben, és ilyenkor mindenféle hangokat hallok, és mindig azt hiszem, hogy valaki követ. Folyton hátranézek, abszurd gondolataim támadnak, hogy valaki meg akar ölni, vagy nem tudom. Lehet, hogy kevesebb horror filmet kéne néznem. Töprengtem el. És akkor meghallottam egy reccsenést mögöttem. Viccen kívül ezt biztos, hogy nem képzeltem be, nem ittam nem dohányoztam, nem vagyok éhes, és nem is vagyok megbuggyanva. Óvatosan hátrapillantottam, de nem láttam senkit. Megnyugodva vettem észre, hogy már a saját utcánkban járok. Majd felgyorsítottam a lépteimet, és szinte már futva tettem meg azokat a pár métereket. Végre a kilincsem volt a kezem, majd amikor lenyomtam, megdöbbenve vettem észre, hogy nyitva volt, pedig holt biztosan emlékszem rá, hogy én bezártam. Óvatosan kinyitottam és halálra ijedtem amikor Hanry a lábamhoz dörgölődzött.

- Hanry most halálra ijesztettél. Suttogtam. Majd egy percre elállt a szívverésem, mivel a konyhából fény szűrődött ki. Megrémülve raktam le Hanry-t majd a konyha felé lopakodtam. Jézusom nem kéne hívni a rendőrséget? Gondoltam magamban. Majd vettem egy nagy levegőt és belöktem a konyhaajtót, és megdöbbenve elfehéredtem.

Meg is érkeztem a következő résszel, csak nem tudom, hogy milyen sikeredtek mivel nem nagyon kommentelgettek.. De a nézettségnek nagyon örülök már 300- nál járunk :)) Szerintem egy kissé száraz lett de ezt ti döntsétek el :)) Nem is húzom tovább az időtöket itt a rész :)

" Elmegyek Pierre-hez "

 

Atya úr isten.. A torkomban dobogott a szívem és már-már szédülni kezdtem.. Kuncogásokat hallottam, majd ránéztem Harry-re de ő a felsőjét piszkálgatta. 

- A.D - vel van. - Szólalt meg Louis nevetve.

- Jéé itt van Adison Boo Bear? Nézett csillogó szemmel Louis-ra Harry. 

- Igen . mondta Louis majd nyújtózott egyet.

És azok a pár percek egyre kínosabbak lettek, majd végül Harry rám nézett.. Istenem azok a szemek..

- És akkor te pedig A.D. barátnője vagy .. - Mondta majd rám mosolygott. 

Úr isten dadogni fogok. Nyugalom Henriett..

- Igen Henriett Farkson vagyok, a becenevem Hen, így hív mindenki.. - Mondtam hadarva, tök hülyének tarthat most..

- Asszem én most megnézem, hogy áll a színpad.. Velem tartasz Niall és Liam ? kérdezte Lou csibész mosollyal.

- Pont most ? - húzta fel a szemöldökét Niall.

- Igen. pont most.. - mondta nevetve Louis és rá kacsintott.

- Ja értem .. - mondta Niall és sokatmondóan rám nézett.

Majd felállt Louis és magával vonszolta Liam-at és Lou-t. Jajj istenem ez a csönd.. megint elkezdtem tördelni a kezem, majd az órámra néztem.. 21:22 . Még 8 őrülten lassú perc..

- Te nem Charlie Farkson-nak vagy a lánya ? Elküldtük neki a demónkat.. - Kérdezte barátságosan kis idő múlva az arcomat fürkészve..

- Csak voltam.. Na jó kezd egy kissé elegem lenni, hogy mindig mindenhol felismernek és megkérdezik, hogy te vagy Charlie Farkson lánya ?? .. 

- Hogy érted azt, hogy csak voltál ? kérdezte megdöbbenve..

- Úgy, hogy apám 2 hónapja meghalt..mondtam feszülten. 

- Sajnálom - motyogta.

Megint csend lett, de már nem volt kínos.. Nem akartam beszélni. De ő újból megszólalt.

- Látom nagyon összemelegedtetek Louis-al . mondta mosolyogva. A mosolya láttán elpárolgott a haragom..

- Úgy tudom, hogy Eleanor- al van, nem ? - Biztos, hogy vele van hiszen nem rég olvastam róluk..

- Már nincs vele..- mondta szomorkásan.

- De pár napja azt olvastam, hogy élik a boldog életüket "együtt" . És az együtt szót megnyomtam.

- Ma döntöttek, úgy hogy vége. Pedig olyan aranyos lány volt..

Szóval akkor már nincsenek is együtt ? Vajon miért ? És ki szakított kivel ? . Bár Louis-on egyáltalán nem vettem észre, hogy nagyon sajnálná, vagy nagyon is jól tudja titkolni az érzéseit. Rá néztem az órámra 21:28-at mutatott, mindjárt itt a fellépés ideje és anya még mindig nem írt és nem is hívott.

- 21:30 - kor léptek fel ugye ? - kérdeztem, pedig tudtam a választ. Picikét kínosan éreztem magam, hogy folyton fürkészi az arcomat Harry.

- Igen, de miért ? - nézett rám kérdőn.

- Csak azért mert már lassan itt az idő..- mondtam mosolyogva.

- Tényleg ? kérdezte döbbent arcot vágva. - Jól elrepült az idő.. Akkor én most felnézek egy kicsit a színpadra.. És sarkon fordult majd elment a színpad felé, én pedig egyedül maradtam.. A falakon mindenféle képek lógtak , és lemezek. Ránéztem a telefonomra , de még mindig semmi sem jött anyától, már pedig ha otthon lenne biztos, hogy küldött volna egy szidó sms-t. Itt valami nincs rendben.. Majd hangokat hallottam az ajtó felől és Adison ragyogó arcát pillantottam meg Zayn kíséretében.

- A.D. én haza megyek. - mondtam neki majd mind a 2.- üknek lehervadt a mosoly az arcáról.

- Miért ? - kérdezte Zayn . - Ugye nem Harry miatt ? - kérdezte megdöbbenve.

- Mi van én miattam ? - Kérdezte mosolyogva Harry .

Láttam, hogy A.D-nek elborul az arca.

- Haza kell mennem mert anya.. - és láttam, hogy A.D-nek végül is leesett. 

- Még nem hívott és nem is írt sms-t ? - kérdezte.

- Nem. - mondtam aggódva.

- Most mi a baj ? - Kérdezte Zayn- össze vagyok zavarodva..

A.D elmesélte Zayn-ek, hogy anyámat egész nap nem láttam..,Majd leesett.. Hát persze Pierre.. Anya volt élettársa.. Az a szemét aki bántotta még anyát. 

- Mi van ha ő bántotta ? - kérdeztem A.D- től.. 

Hát persze csak is ő lehetett. Láttam egyikőjük sem ért semmit.. Sarkon fordultam majd a hosszú folyosón keresztül kifutottam a hideg utcára.. Az a mocskos Pierre az oka mindennek.

- Te szemét ! -ordítottam. És eső cseppek kezdték el áztatni az arcomat.. Majd könnyezni kezdtem.

- Hen mi a baj ? - kérdezte A.D utánnam futva.

- Hogy mi ? - fordultam meg.- Pierre . Tudod anya volt élettársa.

- Jézusom az aki megütötte ? - kérdezte megdöbbenve.

- Igen. Mi van ha most is nála van ? vagy Pierre tartja magánál ? - kérdeztem dühösen.

- Hozom a kabátom és Zayn-t és mehetünk..- mondta

- De Zayn-ek ! - Hiába mondtam már beszaladt. Próbáltam anyát elérni vagy Pierre-t mobilon de egyikőjük sem vette fel.. majd földhöz vágtam a mobilom.

- Mehetünk.. -Hallottam A.D hangját.. 

Amikor megfordultam olyan döbbent képet vághattam.. Hogy miért ? Mert Harry Styles- el néztem farkasszemet..

- A.D Harry mit keres itt ? Nem csak rólad meg Zayn-ről volt szó ? - kérdeztem idegesen.

- De.. De Zayn elintézte, hogy ne lépjenek fel.. -mondta mosolyogva A.D . Hogy mi ??? .. Ez a csaj egyáltalán nem normális. Lemondták a koncertet? Most A.D vagy hülyét , vagy nagyon nagy botrány lesz ebből.. gondoltam.

- Akkor hol kezdjük Hen ? - kérdezte A.D 

- Várjatok nem kéne szólni a rendőrségnek ? - kérdezte Zayn..

- És mit mondok nekik ? Hogy anyámat elrabolta az ex pasija aki megakarja ölni ?? vagy mit tudjam én mit akar anyámmal csinálni.. Azonnal szállítanának a Gyogyóba..! - keltem ki akaratom ellenére.

- Bocsi.. Csak egy ötlet volt.- válaszolta Zayn.

- Ne haragudj.. De nagyon ideges vagyok.

- De akkor most mi lesz  ? - kérdezte A.D

- Elmegyek Pierre-hez ! - mondtam.

Nos itt is van a következő rész. Mint látom nem nagyon kommentelgettek. De majd lesz ez jobb is , addig is itt a másik rész, ha még kiváncsi rá valaki. Még mindig Henriett szemszöge.. Jó olvasást :) 

" Ott állt Harry Styles teljes életnagyságban "

- Úr isten A.D.. - súgtam neki. 

Már egy méterre sem voltak tőlünk, és akkor elénk értek. 

- Szóval te vagy Adison barátnője ? - kérdezte Zayn.

- Igen.- mondtam mosolyogva.

- Örülök, hogy végre élőben is megismerhetlek.- mondta mosolyogva Zayn

- Én pedig Louis Tomlinson vagyok . - mosolygott Louis. - De hívj csak Lou-nak - Mondta nevetve..

- Rendben "Lou " 

- Te sosem változol - Nevetett Zayn.

-Nos ha megengeditek bemutatnám a barátnőmet . Szólalt meg A.D. - Henriett Farkson  - mondta komolyan

- Te vagy Mr. Farkson lánya? kérdezte döbbenten Lou. - Már elküldtük neki a demónkat de még nem válaszolt rá, és nem tudod , hogy miért nem nézte még meg ? -  kérdezte csibész mosollyal.

- Egyébként igen , Mr. Farkson lánya vagyok, vagyis voltam.- válaszoltam rekedten.. Miért lyukadunk ki mindig apámhoz ? .

- Hogy érted, hogy voltál? - kérdezte Lou értetlenül..

- Úgy hogy apám 2 hónapja meghalt, és gondolom ezért nem tudta meg nézni a demótokat. - válaszoltam nyersen. Pár néma másodperc után Louis megszólalt

- Sajnálom. Ha tudtam volna..

- Nem semmi baj. De nem gondoljátok , hogy beljebb kéne menni ? - kérdeztem Zayn felé nézve, mivel az őrült fanok már befele tolódtak..

- Igazad lehet - nevetett. 

Zayn megfogta A.D. kezét és előttünk haladtak.

- Most hova megyünk ? - kérdeztem Louis-tól amikor egy folyosóra értünk.. a sok vezetékben nem egyszer botlottam meg..

- Ahol a fiuk vannak.. Erre a szóra ledermedtem- Nyugi Harryt még sminkelik .. mondta nevetve

- Hány ember tud erről . . ? - kérdeztem idegesen.. 

- Mindenki kivéve Harry . - mondta és elnevette magát.

Hát ez remek. Úgy látszik nem csak A.D. a pletykás..

~~~~~

- Zayn te tényleg dohányzol ? - kérdeztem kis idő múlva..

- Néha szoktam. De miért kérdezed ? - válaszolta nevetve

- Hát tudod nem nagyon hiszek az újságoknak..

- Legalább ezt nem találták ki.. - nevetett Zayn

- Hé Louis, hol találom a mosdót? - kérdeztem és éreztem, hogy elvörösödöm. 

- Egyenesen és jobbra - Mutatott egy folyosóra.. - Itt megvárlak.. ajánlotta fel..

Muszály volt pár percre elgondolkoznom .. Nagy nehezen megtaláltam a mosdót.. Henriett Farkson szedd  már össze magad , beszéltem a tükörképemnek. Itt a nagy alkalom amire mindig is vártál..

-  Igen ! - mondtam hangosan. majd kiviharzottam a mosdóból. 

Kimentem a mosdóból és lassan végre Louis mellé értem..

- Mehetünk ? - Kérdeztem . 

- Ha te készen állsz - mondta mosolyogva.

Hogy készen állok - e ? az enyhe túlzás. Remeg minden testrészem, a szívem  a torkomban dobog. "Nem "-et akartam mondani de végül is "igen"-t mondtam..

- Készen állok. - mondtam fanyar mosollyal.

- Akkor gyerünk .. - csapta össze a két tenyerét.

Ha nem mondtam még volna, nagyon aranyos és helyes fiú.. Legalább vele tudok nyíltan beszélni és nem is szorongok. 

- Louis nem tudod, hogy hol van A.D ? - kérdeztem

- Zayn-el van biztos..- mondta

- Rendben. - mondtam alig hallhatóan.

- Gyere bemutatlak a többieknek. - Nem harapnak. - mondta nevetve.

- Gondoltam..

Egész úton ami nem volt több 2 percnél, csak tördeltem a kezemet. Hallottam már messziről, ahogy beszélgetnek, elég hangosan. Majd a hangokhoz végre arcok is tartoztak..

Louis-ra néztem, majd körbe pásztáztam a helyiséget. Mindenhol chip-es zacskók, és kólás üvegek voltak.

- Hé fiúk ! . Szólalt meg Louis. De egyikőjük sem fordult erre .. 

- Beszeretném mutatni A.D. barátnőjét , Henriett-et, de a beceneve csak Hen.. mondta hangosabban. Először csak Niall kapcsolt, kíváncsian vizsgálgatott . Azután Liam nézett rám ő már barátságosabban.. 

- Sziasztok .. - Ennyit tudtam csak kinyögni..

- Jéé megérkezett Harold feleségee !-  kiáltott Niall.. - Hol vagy Harry ? 

Istenem ez a nap nem is lehetne ennél rosszabb , gondoltam

- Én Liam vagyok, bár ezt biztos, hogy tudod. - mondta nevetve.

- Igen. - mondtam. hülyét csinálok magamból..

- Gyere ülj le. - mutatott egy kanapéra Louis..

Mondjuk éppen, hogy helyet tudtam szorítani a kanapén. A pulcsik és a lapok között nem nagyon lehetett elférni. Ahogy végre elhelyezkedtem valami nyomott.. Majd rájöttem, hogy Louis-nak készítettem egy karkötőt.. 

Félve néztem rá , majd mind a hármuk engem figyelt.. Éreztem, hogy, ha most megszólalok, vagy valami hülyeséget fogok mondani, vagy dadogni fogok.. Amikor újra Louis-ra néztem furcsa szemekkel vizsgálgatott. 

- Jól vagy ? - kérdezte.

- Persze - mondtam. És meglepődve vettem észre, hogy a hangom normálisan cseng.

- Valami mégsem stimmel -  Mondta Niall. 

Hát az biztos, hogy jó emberismerők, de még rajtam is keresztül látnak ? pedig azt mondják, hogy elég jól titkolom az érzéseimet..

- Nem jól vagyok - motyogtam.. és egy halvány mosolyt is sikerült összehoznom. 

- Na akkor ki vele , miért gyöngyözik a homlokod? - kérdezte Liam.

És ijedten vettem észre, hogy az arcomon verejték cseppek vannak. Kis idő múlva vettem egy mély lélegzetet és belenyúltam a zsebembe..

- Louis ezt neked készítettem - mondtam rekedten.  

- És emiatt izgultál ? - kérdezte nevetve. 

- Ennél sokkal szörnyűbb dolgot is adtak már Lou-nak.  - Mondta mosolyogva Liam. 

- Ez egy karkötő ? - kapta ki Niall Louis kezéből a karkötőt..

- Szerintem hasonlít rá. - Mondtam mosolyogva..

- " Boo Bear " ennek répa illata van.. - mondta Niall komolyan, de a végén elkezdett nevetni.

 Louis megszagolta a karkötőt majd elmosolyodott . 

- Tényleg .. Ezt komolyan kézzel készítetted egyébként ? - Kérdezte Louis. 

- Igen - mondtam nevetve.

Köszönöm szépen , tényleg nagyon tetszik.. Most már legalább van egy kabalám..- nevetett Louis.

- Hát "Boo Bear" a szerencsére neked most szükséged van . - Mondta Niall. 

- Szerintem inkább Niall neked kéne egy kis szerencse, főleg a női ügyekben. - Nevetett Louis. 

- Ha Ha Ha .. - és felkapott Niall egy chipes zacskót, majd majszolni kezdte. 

- Egyébként hogy-hogy 21:30 kor léptek fel ? kérdeztem.. 

- Zayn így intézte.  - és sokatmondó pillantásokat vetett az ajtó irányába, Liam..

Pár percig csönd volt, majd Louis törte meg..

- Jövök eggyel neked Hen.. - mondta nevetve..

- Nekem, de miért ? döbbentem meg. 

- Hogy hoztál nekem egy karkötőt ez szívesség volt.. vagy micsoda.. és én most jövök neked eggyel..- mondta Louis. 

Kicsit gubancosan mondta el ezt a mondatot , de nagyjából megértettem..Az egyetlen dolog amivel boldoggá tudna tenni az az , hogy Harry-t most azonnal idehívnád , de lehetetlen mert őt most "sminkelik".. Minek kell atyám egy férfit " sminkelni " ennyi ideig ?? nem értem..

- "Kész is vagy Harry " ..- hallottam egy idegen hangot..

- Kösz Page..- Hallottam még egy ismeretlen hangot, de felismertem Harry hangját..

- Page a sminkesünk.. - Tudatta velem Niall..

- Értem. 

Ahogy ránéztem az órámra elállt a lélegzetem.. Már 20 perce beszélgetnék a fiukkal? pedig 5 percnek tűnt csak.. Újra ránéztem a fiukra, de ők most az ajtót kémlelték . 

Én is az ajtót kezdtem kémlelni, de biztos voltam benne , hogy valaki jön, így mereven , a kezemet kezdtem el nézni. 

- Hé Boo Bear nem láttad Zayn-t ? már mindenhol kerestem..-  Hallottam egy idegen hangot.. 

Majd végül az ajtóra néztem, és ott állt teljes életnagyságban Harry Styles.. 

Nos meg is hoztam a következő részt egy kis késéssel : ) Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket, bár ez sem lett valami túl hosszú, de ezt döntsétek el ti : ) Jó olvasást :) Ja és igen ez még mindig Henriett szemszöge , de ígérem majd lesz olyan is , hogy másnak a szemszögével írom majd meg a történetet :) : $  

"Akkor menj el a jegyeiddel egyedül"

- Hogy micsoda? Neked elment az eszed A.D. ! - háborogtam.

- Most miért kapod fel a vizet? Zayn adta és én nem akartam azzal megbántani, hogy visszautasítom ezeket a  jegyeket !  - ordította . 

- Tudod mit A.D? Akkor menj a jegyeiddel egyedül ! - mondtam, és kimentem a szobámból majd jól bevágtam az ajtót magam mögött.

Pedig mondta hogy ő direkt nem csinál ilyen nagy cirkuszt.. Tudja így is , hogy majd meg vet az ideg erre meg " V.I.P " jegyeket szerez. Már sokkal fontosabb neki Zayn mint én. De mit is vártam ? Azt hittem, hogy majd ugyanaz az A.D. marad mint régen ? Azt hittem, hogyha majd beszélt tárgya lesz akkor ugyanaz az Adison Limet marad kit még oviban ismertem meg ? . Megváltozott. Zayn miatt változott meg..!  

De tényleg ezt szeretném ? Azt, hogy mindennap szomorúnak lássam, és lehet , hogy így elveszíteném, márpedig nekem ő már olyan mintha a testvérem lenne, és biztos, hogy egyedül nem fog elmenni a koncertre ismerem már. De ha nem megy el akkor nem fog találkozni Zayn-nel ezt pedig nem engedhetem meg. Istenem miért pont nekem adtál ilyen nehéz választásokat ?? 

De én neki ennyivel tartozom. Hisz mindig mellettem volt, és van is. Ennyit megérdemel..

Beszaladtam a házba és felfutottam a lépcsőn. Már messziről hallottam, ahogy A.D. szipog.

Benyitottam.. Nagy levegő Henriett és kérj bocsánatot..

- A.D. Sajnálom.. - Mondtam neki, és leültem az ágyra mellé. Láttam, hogy a telefon már a kezében van és Zayn-nek írt üzenet éppen . Kikaptam a kezéből a telefont és betárcsáztam Zayn számát..

Most tényleg beszélni fogok Zayn Malikkal ? Jézusoom csak ne dadogjak. Szerencsére csak 4 csengés után vette fel, aminek nagyon örültem, hisz volt egy kis időm lenyugodni, és átgondolni a dolgokat.

- Hello Itt Zayn Malik -szólalt meg tárgyilagos hangon. Gyerünk nagy levegő és..

- Szia Zayn Hen vagyok A.D. barátnője .

- Szia . Mi az történt valami Adison-nal ? - kérdezte aggódva. 

- Nem dehogy csak a koncert miatt hívtalak fel. 

- Már Adison mondta, hogy nem jön.- Mondta szomorkásan.

- Változott a terv Zayn..

- Tessék ? milyen terv? - kérdezte összezavarodva.

- A lényeg csak az, hogy megyünk a koncertre.. 

~~~~~

Kis idő múlva.

- Hahó Zayn itt vagy ? . 

- Komolyan beszélsz Hen? - kérdezte vidáman

- Igen. 

- Akkor most le is teszem.. Szia Hen, most nagyon felvidítottál..

- Szia Zayn . 

- Te miről beszélsz ? kérdezte A.D. szipogva a telefon lerakása után.

- Arról, hogy ma ONE DIRECTION-os koncerte megyünk. 

- Nem leszek kész időben .. Már 20:40 van . 

- 5 perces sminket tudok amivel káprázatosan fogsz majd kinézni - kacsintottam rá . 

- Felőlem.- mondta A.D. felcsatoltam a haját és elkezdtem sminkelni. Egy kicsit én is izgultam , de az eredmény szerintem jó lett, igaz 10 percig tartott. 

- Na kész vagy ? - kérdeztem izgatottan . 

- Nem nagyon . - válaszolta flegmán. 

Megfordítottam lassan és ezt mondtam : 

- Én a szemeidben mást látok - nevettem. 

- Hen.. Ez szupii lett ! visította a tükörképének.

- Mondtam - dicsekedtem. 

- De most már elkéne indulni nem gondolod? - kérdezte.

- De menjünk .. Várj egy kis parfüm. - mondtam. 

20 : 55 mutatott az óra így hívtam gyorsan egy taxit . Becsüccsentünk majd a söfőrnek bemondtam a címet. 

- Annyira izgulok - mondtam.

- Én is Hen.. Én is - mondjuk éreztem rajta, ahogy remeg. Kis idő múlva végre megérkeztünk a helyszínre.. A bejáratnál kígyózva állt a sor, felülre pedig ki volt írva hogy, One Direction kivilágítva. A.D.-vel kiszálltunk, kifizettem a taxit és aztán a bejárat előtt álló kidobó sráchoz mentünk. 

- Ott a sor vége hölgyeim - Duruzsolta. 

- Színpadra szóló V.I.P. jegyeink vannak. - Dicsekedett A.D. 

- Hadd nézzem azokat a jegyeket.. 10 percig vizsgálta a jegyeket de hallottam, hogy az őrült rajongók kezdenek idegesek lenni.. 5 perc múlva végre vissza adta a jegyeinket..

- Rendben hölgyeim . Jó szórakozást . - morogta.

A nyakunkba kaptunk egy V.I.P kártyát és egy zöld karperecet, míg mások csak sárgát viseltek. Kicsit büszke voltam A.D.-re , hogy így össze tudta hozni. . Majd a szemem a nagy csarnokra esett. Hallottam, hogy már odabent dübög a zene, és sikít a többi ember.. Mindenfele folyosó volt és egy nagy ajtó. 

- És most mi legyen ? - kérdeztem tőle.

- Azt mondta Zayn a nagy ajtónál fog várni 21:05 perckor pontosan - mondta nevetve.

- De nem 21:00 kor kezdődik a koncert? - kérdeztem elhűlve

- Nem, fellép előttük egy banda. Zayn szervezte így, hogy lehessen velem egy kis időt..-  Milyen aranyos gondoltam. 

-És mennyi az idő ? - kérdeztem nézelődve.

- 21:04 . Hen basszus. - mondta A.D.

- Igen ? - nézelődtem jobbra , balra.

- Előre figyelj.. -  és belemart a karomba..

- Héé ez fájt.. - Majd a szemem abba az irányba esett, ahova A.D. mondta.. Leesett állal néztem ahogy Zayn Malik, Louis Tomlinson társaságával közeledik felénk..